Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

DECZEMBER. J E hóval elérkezik a víg társasvadászatok főszezonja. Ha leesik a hó és tartósan megmarad, kezdetét veszi, illetve folytatódik a hajtó- és körvadászatok zajos vigalma. Repülnek a táviratok a szélrózsa minden irányába s érkeznek a nyúlháborúságra a szenvedélytől hevülő Nimródok víg csapatai. A vasúti várótermek nagycsizmás alakoktól nyüzsögnek; kaczaj, jókedv uralkodik a puskaforgatók között, majd puskadurrogás veri fel a havas tájak csendjét, csengős szánok siklanak végig a falucskák utczáin, beburkolt, deres „vadölőkkel" megrakva, kiknek csak a bundájok rókaprémje vörösebb az orruknál, mely belenyúlik a bundából kintvaló csikorgó hideg levegőbe. Nincs épkézláb puskaforgató, kit most még a nagyhatalmú papucsfegyelem is otthon tartani képes volna. A bibliai ,.állat" szerelmes csicsergése, édes marasztalásai most mind csak kárba veszett, hiábavaló kísérletek. Az illuziójuk beleszáll a ködbe, melyből varjak károgása, a hajtók víg hahói s fegyverropogás tör elő. Szent-Hubert diadalünnepét üli ilyenkor, míg Mars uram szétüt villogó kaszájával a