Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

168 tal okozott rágási és hántási károkat is. Magas hó mellett szükségtelen az etetők közelében levő forrásokat és folyóvizeket fagymentesen tartani, mivel — különösén az őzvad — a friss hóval szomjúságát eléggé csillapíthatja. Kevés hó mellett és szigorú teleknél azonban ez feltétlenül szükséges. Nyáron át, ha az őzvad természetadta nedvdús táplálékot talál, vagy pedig a mesterséges etetésnél, ha víztartalomban gazdag gumós és gyökérnövényeket kap s nincsen alkalma téli vetéseken, vagy pedig a lomb és bokorfák friss riigyeivel, de különösen a veres bodzával táplálkozni, akkor a vad általában igen kevés vizet kíván s különösen az őzvad, ha így táplálkozhatik, a vizet nem is igen keresi. Télen át kizárólagos száraz takarmányozás, illetve etetés mellett, továbbá tartós száraz nyarakban az őzvadnál is beáll annak szüksége, hogy az emésztéshez kellő vízmennyiséget vegyen magához. Ezen vízfelvételi szükségletet fokozni lehet, ha a durván őrlött vagy zúzott szemes eleséghez kis mennyiségű sót adunk. Ez által az emésztő nedvek dúsabb prudukczióját és jobb emésztést lehet előidézni, a mi éppen a kissé nehezen emészthető száraz takarmánynál nagyon szükséges s ezért télen, ha kizárólag száraz takarmánynyal etetünk, okvetlenül sót is kell ahhoz adni. Okszerűen berendezett etetőhelyen tehát soha sem szabad hiányozni a jól elkészített agyag sónyalatónak, hogy abból a vad bármikor kielégíthesse sószükségletét. Magas hegységekben és agyagban szegény vidékeken, hol az agyag fuvarozása nagy költséggel jár, vagy ahol megfelelő agyagot nehezen lehet szerezni, ott kitűnő szolgálatot tesz a Holfeld német főerdőmester által készített „Vegetabil sónyalató-kövek", —- amint ő azokat nevezi. Ezek a sónyalató-kövek úgy készülnek, hogy tökéletesen tiszta, vas- és homokmentes agyag, a már előbb említett Holfeld-féle vadporral és konyhasóval száraz állapotban összekevertetik s több mint 200 légkörnyi nyomás alatt hygroskopikus téglácskákká sajtoltatik. Miután ezen téglácskák méretei és súlyuk olyan, hogy azokat a vadász tarisznyájába téve, bárhova könnyen elviheti, minden vadász könnyű szerrel készíthet nyalatót. Legczélszerűbb ezen nyalatóköveket 19 cm. oldalhoszszal biró, deszkából készített ládácskákba tenni és 40 cm. magas faoszlopocskára megerősítve, egyszerű kis fedél alá elhelyezni. Bebizonyított tény, hogy a fővad által okozott rágási és hántási károk akkor leggyakoribbak és legnagyobbak, ha a vad mész- és csersavtartalmú táplálékot nem talál; ezeket a károkat ha nem is megszüntetni, de némiképpen ellensúlyozni és csökkenteni lehet a vegetabil nyalatókövek használásával, mivel ezek a fent említett főalkatrészeken kívül még oly alkatrészeket is tartalmaznak, amelyeket a fővad akkor keres, amikor hánt. Megemlítésre méltó, hogy ezen vegetabil-nyalatóköveket úgyszólván minden hasznos és kártékony vad is felkeresi. — Egyetmást meg kell még említenem a specziális táplálékokról is. Ilyen a vadgesztenye. Miután a hegyekbe s különösen azokba az erdőrészekbe, ahol a fővad téli tanyát szokott ütni, téli időben legtöbbször sem szánkón, sem kocsin nem lehet teherrel eljutni, ennélfogva már ősz folyamán több helyre ki kell szállítani a gesztenyét, a hó beálltával pedig munkásokkal, zsákokban kell azt kilapátolt helyekre széjjel hordani. Elsőízben a vad nem igen szokott rákapni, mert a gesztenyében igen sok a csersav s így keserű íze miatt a vad nem igen