Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
kedveli, de ha egyszer megszokja, akkor igen jó táplálék a vadnak. Ha nagy területen kell azt alkalmazni, ahol a vadállomány nagy, akkor legjobb csakis azokat a pagonyrészeket vadgesztenyével ellátni, ahol jobb agancsos vadjaink megfordulnak, vagy ahol a kultúrát jobban megvédeni kívánjuk (Vadászlap). Igen jó tápszer a fővad számára a csicsóka is, mely minden talajban kitűnően díszlik s mely a mostani rendezett erdők számos nyiladékain igen alkalmas helyet találhatna. Szükséges azonban, hogy azt az első évben kissé körülkerítsük, mert különben a vad tönkre teszi. Ezen időn túl azonban semmiféle különösebb gondozást nem igényel s úgy' gumókban mint szárban is, vadjainknak igen kedvelt táplálékot és bőséges termést biztosít. — A speciális táplálékokat illetőleg végül meg kell még említenem a füstölt borsószalmát, mint őztáplálékot, A gróf Schulenburg-féle uradalommal határos pagonyok egyikében, amelynek a természet minden kelléket megadott arra. hogy ott a vad bő tenyészetnek örvendjen — s ahol annyi táplálékot talál az őz télen át, hogy minden etetést mellőzni lehet — írja a „ Waidmann— egyik télen igen sok hó esett s oly vastag hótakarót vont a természetre, hogy átlagos magassága a 22" is meghaladta. Ily körülmények közt egész erélylyel kellett az őzek etetéséről gondoskodni. Az ez érdemben tett kísérletek azonban mind meghiúsultak, mert noha szállingózva meg is jelentek az etetőhelyeken, de a tápszerekhez nem igen akartak hozzányúlni. Ekkor bizonyult a legjobbnak a. tulajdonos amaz intézkedése, hogy t. i. füstölt borsószalmát kell kirakni, ami a következő eljárást igényli: A borsónak kézi cséppel elcsépelt szalmája felrakatik egy olyan padlásra, amelynek kéménye nincsen, úgy, hogy a füst keresztül-kasul járjon rajta s ha ez jól megfüstölődött, csomagba köttetik és-alkalmas helyen 2V2 láb magasságra a földtől, ágakra köttetik, a mellékágak pedig félig bevágatnak és lehajtatnak, úgy, hogy az egy sátor alakját képezze ; hogy jobban rákapjanak, egy pár fiatal levágott kőrisfa koronáját tétette oda a tulajdonos s pár nap múlva úgy nézett ki az ily módon elkészített etetőhely, mintha csorda járta volna össze a talajt. Nem is veszett el egy őz sem, sőt az őzek egészen az etető közelébe települtek s pompásan teleltek ki. — Különleg az őzek téli etetését illetőleg, erre nézve igen kitűnő utasítások találhatók a Diezel-Mika-féle jeles vadászati szakmunkában (,.Az apróvad vadászata"), melyből a föntebb elmondottak kiegészítéséül az alábbi kivonatot közlöm: „Nem lehet eléggé melegen ajánlani a vadetetést erős telek alkalmával, mikor a nagy hó felső rétege megfagy, mert ennél károsabb és hátrányosabb körülmény az őzállományra nincsen. Á megfagyott hóréteg a vadat nemcsak elbágyasztja, hanem a lábait véresre sérti, miáltal ez a menekülésre képtelenné válik és a kártékony ragadozóknak zsákmányul esik. A kisebbzett lábú őz nem szeret, nem mer járni-kelni, mert minden lépése fájdalmat okoz és ha tanyájukon nincs elég és egészséges táplálék, a gyengébb darabok a hidegtől és éhségtől menthetetlenül elpusztulnak. — Melyik táplálék bizonyult a gyakorlatban a legjobbnak, tehát a legegészségesebbnek? Kitűnő száraz takarmány elsősorban —a borsó, bab, csillagfürt, továbbá a csépeletlen zabkéve, jó lóher, luczerna és a takarmány-baltaczim. Majdnem ilyen jók a tölgyek és ^^árfélék, különösen a rezgő nyárfa galyai. Ha az ilyen erdőben vágás van folyamatban, akkor az őzek
