Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

156 vész (persze a „Hektor"-t otthon kell hagyni), attól a pillanattól kezdve kerüljön minden olyas zajt, köhécselést, prüsszentést stb., melylyel az esetleg közelében lappangható ragadozóknak jelenlétét elárulhatná; épp ez okból a dohányzástól is tartózkodni kell jóval napfeljötte utánig, mely időtájban ugyanis a rókák, nyestek, görények és — ahol vannak— farkasok már befejezik rablójárlataikat s megülnek; azután módjával füstölhet á vadász, csak a czigarettát mellőzze, mert azzal elfüstöl minden élő lényt maga körül. Természetesen a fegyvert mindig kézügyben kell tartani; legczélszerűbb azonban két levert villás rúdra akként elhelyezni, hogy a lőrés nyílásán át a hullát dominálja. Ha elegy-puskával van felszerelve a vadász, lövedékül a balcsőbe legczélszerűbb a 8-as számú keménysörét, melylyel a dögre beszállt még oly nagy és szívós szárnyast is egy fej- vagy nyaklövéssel biztosan leteríthetni; azonban aki ért a golyólövés mesterségéhez s kellő nyugodtságát meg tudja őrizni, az a keselyűk és nagy sasoknál a golyót alkalmazhatja, melylyel ily rövid távolból minden alkalommal pontos találást elérhetni, nem tartozik a nehéz feladatok közé. Tisztán sörétre készült fegyverek egyik csöve mindig 2-es számú sörétre töltessék, ezt oly alkalomra tartva fenn, midőn egyszerre több nagy ragadozó-madár száll le a dögre; egyes kisebb madárnál 8-as számúnál nagyobb sörétet alkalmazni felesleges, sőt a 10-es számú keménysörét is megteszi, miután úgyis váll-, nyak-, illetve fejlövés a czél. — Oly vidéken, hol a nagy szárnyas-ragadozók nagyobb számban fordulnak elő, rendkívül érdekfeszítők az ily lesvadászatok; hanem angol flegma kell hozzá! Ideges, türelmetlen egyének jobb ha bele se kapnak, mert a les idején nem lehet minduntalan kikandikálni, ki-bemászkálni, sőt ellenkezőleg órákat kell nyugodtan ülve tölteni. Mind a mellett — bár tagadhatatlan, hogy néha kissé unalmasak az ily ülések, — mégis gyakran van alkalma a türelmesebb vadásznak érdekes mozzanatokban is gyönyörködhetni. Még alig reggeledik ki, már is megjelen első vendégül a holló, csendesen párjával és minden habozás nélkül beszállnak s a legjobb étvágygyal falatozni kezdenek a hullán. Aztán egy-egy fecsegő szarka teszi tiszteletét; majd rekedt károgásű tarkavarjúk jönnek és egy-egy ékes vörös vércse is megáll libegve, szemlélgetni a terített asztal gyönyörűségét, hanem nem kér belőle —- és így tovább. A kelő nappal mondhatni perczről-perczre váltakozó érdekes mozzanatok tárulnak a vadász szeme elé — unaloműzőnek, ha ugyan van érzéke hozzá ily aprólékos mozzanatain a természetnek elszórakozni, mihez igazi vadászvér kell ... De térjünk tárgyunkhoz. A hollókat, ha csak nem jeleznek, azonnal le kell durrantani, hanem meg kell várni azt a pillanatot, midőn egymást félig-meddig takarják s akkor rájok ereszteni egy adag öreg szemű üdvözletet, hogy jó szerencsével mind a kettő terítékre kerüljön; ha azonban rekedt károgással jelezni kezdenek, egyelőre pardoníroztatnak. Egyébiránt ha biztos kilátásunk van érdekesebb találkozásokra, jobb a hollók elejtését végképp feladni és pedig nemcsak a lövés okozta zaj miatt, hanem azon okból is egyrészt, mert ezek a roppant éles szemű madarak a nagy szárnyas-ragadozók közeledtét már szinte hihetetlen távolból észrevéve, érkezésüket károgásukkal s nyughatatlan magaviseletükkel mindig előre jelzik a vadásznak. Ha tehát a dögön falatozó hollók károgni s gyanús pillantásokkal szerte-