Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

A^Lf GUSZTUS. A mezei vadászat apró örömeinek a kedves korszaka nyílik meg e hóval a vizslászat hívei számára, mert augusztus (és szeptember) hava kiválóan a vizslászaté, amennyiben az összes mezei szárnyas vadakkal együtt e hó 1-től a fogoly és 15-től kezdve már a nyúl is lőhető. Természetesen víg hozsannával üdvözli Dianának minden igaz híve a várva várt szezónvirradat „nagy" napját s már jóeleve „lázas" készülődések folynak a méltó ünneplésre. Fegyverek, szerelvények előkerülnek a zugok pókhálói alól s az unalmukban lóbogarak kikaparásával foglalkozó négylábú segédhadaknak is megadatik a „drop"-ok és „pfujlias"-sokból az utolsó, igen emlékezetes korrepetitio, illendő mennyiségű porcziők kiosztogatásával érdekesítve, mint ahogy a czigány szokta a fiával, mielőtt a lopást elkövette volna. — Igen természetesen, az első kirukkolást megelőző éjszakán keveset alusznak az emberek, már t. i. azok, akik vérszomjas vágyakat táplálnak magukban a másnapi „vadászesélyek" kilátásai iránt és még alig virrad, már is különös, az avatlanságnak részben gyanús alakok kezdenek mutatkozni a sárga tarlón, kukoriczások körül. Fegyver a vállukon, mely körülmény nem csekély szenzácziónak lészen okozója szántó-vető körökben s aggodalmas tekintetek váltatnak s részben hideglelésszerü érzemények szaladgálnak a hátgerinczek körül ... Az az egy mindenesetre bizonyos, hogy ezek lűni fognak — ha lesz mire, de ha nem lesz is. Ott vannak ugyanis a szép sárga tökök, no meg a nagyobb uborkák is igen alkalmas czéltárgyul szolgálhatnak. E közben pacsirták röpködnek fel, többé-kevésbé danolászó hangokat adva, mely mozzanat némi kapadozásoknak lészen okozója, hogy