Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

6 talán azok fürjek volnának, mert azokat nem mindenki ösmeri, — sőt czélvetések is történnek éppen e miatt, mely czélzási irányokból azonban nagy jézusmáriázások hallhatók s a riskák és poroszkák (melyek eke előtt huzakodnak) felette gyanakvó tekinteteket vetnek gerincztől való irányokba és a fülüket hegyezik ... Ám a perspektívát folytatólag mindenütt amaz alakok népesítik és tapasztalni lehet, hogy azok tiroli stílusban öltözvék, kajla tollazat s zergeszakállal eszményített kalapot hordván fejükön és nagyon kár, hogy fényképészek most jelen nincsenek ... A délczeg alakok körül kutyáknak minősíthető négylábú különlegességek haladnak határozatlan irányokba és igen fürgék; változatosabb séta okából egyébként ugyanezek néha a lábak között is veszik méla haladásukat, emigyen némi botlásokat okozván orrtól való irányokba, mit a lábnak hirtelen való rugékony mozdulata szokott követni, t. i. a csizmaszár avagy kamáslitulajdonos részéről és mely alkalommal ebszólások jönnek létre, mit hallani nem kellemes. — Ámbár a nap már jól fent van, de azért még mindig folyik a népesedési mozgalom: érkeznek ugyanis a segédcsapatok a kukoriczások blokádjához. Egyesek erősen járnak-kelnek, nagyobbrészt azonban a torony irányába való agárversenyészet kellemetességeinek adnak inkább előnyt, — valószínűleg kutyagolászati világrekordok elérésére törekedvén; csak csodálatos az e mellett, hogy egynek se marad ki a nyelve a szájából! Hanem a „Lordok" és „Hektorok"-nak annál túlságosabban, noha nagyobbrészt a kezdet nehézségeivel küzdve (minthogy erős spárgával a csizmaszárhoz erősítvék), egyelőre csak a felröppenő pityrek tanulmányozásának szentelhetnek ötletesebb pillanatokat, szolidabb iramodásokkal adván jelét ugyanis nem közönséges érdeklődésüknek s ama kétségkívül tág határokat igénylő talentumnak, melyet a perczenként 250 kilóméter kezdősebességben kulmináló nyargalászat, mint fürge mozgási képesség, magában rejt — a bizonyos számú lőerőkről nem is szólva, melyek az iramodások révén a zsineg másik végének nem egészen független voltánál fogva ténylegessé válnak, minek méltánylásául egyébiránt a lábnak már említett ismétlen való gyors mozdulatai szoktak következni . . . Mindezen kevésbé gyengéd, de annál hangosabb kitérések azonban mind csak az introdukczió jellegével birnak; az igazi „haddelhadd" még csak ezután következik — még pedig mindjárt. Ugyanis a távolban egy nagy kölestábla vérmes reményekre jogosítja kövér fürjek iránt a csapongó vadászi fantáziát és nagy menések irányíttatnak arrafelé. Ott különben ugarföldeknek is vagyon elteriilése és ekék haladnak rajta a szántás miatt, mi változatos ordítozások közt történik lovaknak hajtása okából. Hanem a hangzatos „hű"-ket és „hó"-kat csakhamar felváltja a szenzáczió morajlása sebtiben fustélyoknak töltésekor, állván a kaliberek lóirányban való irányzatokban igen biztatón (?) és gyanús csettenések is történnek e közben, mit szapora lórugdosások követnek az állati döbbenet miatt. Azonban egy kis fürj a barázdából felrepül, mire lészen nagy kapadozás; míg parasztiaknál gyors hasravágódások