Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
123 még más fajú szárnyas ragadozók mellett még egy más héja-pár ne pusztítson ugyanazon vadászterületen, vagy legalább annak határán. Mihelyst pedig fiak vannak a fészekben, akkor úgyszólva határtalan a héja-pár rablása; amit csak elragadni birnak, mindent elragadnak és a fészekbe visznek. Egy ily fészeknél, mely minden buzgóság mellett a vadóvó személyzet figyelmét egész addig elkerülte, míg a tojások kikeltek, az illető vadász a héja-pár szerencsés leterítése után talált: mindenféle régi maradékot vadból és házi szárnyasokból, két süldőnyulat, egy egészen friss üregi nyulat, három foglyot, egy fürjet, két galambot és egy házi tyúkot, melyek feltétlenül a fészek megtalálásának napján, vagy előtte való napon raboltattak. A kisebb-nagyobb fokban romlásnak indult vadmaradékoktól teljesen eltekintve, közvetlenül az öreg bikk tövében, melyen a fészek volt, még egy öreg nyúl feje és czombjai találtattak, ami a hús teljes romlatlansága után ítélve, szintén az előtte való napon zsákmányoltathatott s a héják által lett javarészben elfogyasztva. — Kedvencz ételei közé tartozik a héjának a vad- és házi-galamb, süldőnyúl. fáczán és fogoly. A két utóbbinak különösen veszedelmes pusztítója, még pedig annyira, hogy alig van a ragadozó madarak közt nálánál veszedelmesebb. Be van bizonyítva, hogy ha alkalma van rá, naponta elpusztít csupa ölésvágyból 4—5 foglyot, 2—3 fáczánt s ezeket néha el is dugja, hogy olyan napokon, midőn zsákmányra szert nem tehet, felkeresse. Nekem — mondja a „Vadászlap" egyik számában egy vadász — alkalmam volt megfigyelni, hogy egy s ugyanazon héja egy délután (4 óra lefolyása alatt) 1 fáczántyúkot és 2 foglyot ejtett zsákmányul, de az utolsó áldozatnál szerencsére sikerült őt elejtenem. Tényleg a héja határtalanul vérszomjas, de falánk is; a szemtelensége pedig a hihetetlenséggel határos. Megtörtént, hogy egy baromfi udvarból 4—5 hét alatt 60 tyúkot és csibét rabolt el. Gyakran megtámadja a vén nyulat is és ilyenkor megtörténik, hogy karmaival bennakadván a nyúl szőrébe, mintegy nyargal rajta, sőt néhányszor fetreng is vele a földön, míg végre a nyúlon mégis erőt vesz és megöli. Ha megszorul, megeszi az egeret és vakondot is. Az egeret egészben nyeli le, míg a madarakat előbb megkoppasztja és darabokra tépi. — Míg csellel minden más ragadozó madár lőtávolra megközelíthető, a héjával ez eset úgyszólván lehetetlen, vagy igen rendkívüli, mert a többi szárnyas ragadozóktól eltérőleg. midőn prédáját keresi, nem kering a levegőben (kivéve ha sportgalambra vadászik), hanem legtöbbször alattomban, egész csendben, közönséges tolvajként lopja magát a vadászterületre, hol a fáknak a legalsóbb és legsűrűbb ágain tartózkodik. Szereti a búvhelyeket, alacsonyan repül és mindig fedezi magát valami bokor vagy kerítés által és nagy sebességgel hirtelen csap zsákmányára. Macska vagy róka módjára tudja megközelíteni a földön is zsákmányát s az esetleg egérútat nyert prédával szemben rendkívüli erélyt, szívósságot és makacsságot fejt ki s addig nem tágít, míg az hatalmába nem kerül. A róka, ilyest, görény és menyét veszélyesek a szárnyasokra, de ezek mégis csak bizonyos körülmények közt képesek ragadozni. Ezek nem képesek a zsákmányt a levegőben elfogni, vagy az úszó madarat a víz felszínéről elragadni; a sólyom nem képes a fészken költő foglyot, a meglapult galambot megragadni, azt a madarat sem üldözi tovább, amely föléje kerekedett,
