Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 14 — szik; szóval, a létöket veszélyeztető nagyobbmérvű erdöírtás, azaz a megszokott s eddig csendes helyeknek bolygatása miatt: a fajfentartási ösztön kivándorlásra készteti őket. Eklatáns példa erre az 1883. évi nagy feltűnést keltő vasmegyei eset. Ugyanis a nevezett megyében (az említett évben több helyütt) Nimród híveinek nem kis csodálkozására fajdok kezdtek jelentkezni, pedig azelőtt alig volt arra eset, hogy e ritka szárnyasok előfordultak volna. így Lékán, herczeg Eszterházy Pál birtokán két siketfajd, egy nyirfajd s több császármadár lövetett; Szent-Eleken szintén egy fajdkakas hozatott teritékre, Kőszegen pedig a szántóföldeken egy császármadár ejtetett el. — E körülmény okát pedig nem másban, mint a Stájer határszélen akkor folyamatban levő erdőírtásban kell keresni. Ugyanis az erdők nagymérvű vágatása folytán a fajdoknak nem volt egyéb menedékük, mint nyugatról kelet felé húzódni, oda, hol még számos szép és alkalmas hely kínálkozik számukra. — Mindamellett nem igen hiszem, hogy uj helyükön meghonosodtak volna, mert a fajdfélék meghonosításáról, oly helyeken, a hol azok eddig elő nem fordultak, szó nem lehet. Miután ez irányban csak szórványos s mindig eredménytelen kísérletek tétettek, a « legnagyobb valószínűséggel állítható, hogy e félénk szárnyasok soha sem fognak megmaradni a nekik szánt uj terepen, a hol azok esetleg meghonosítás végett szabadon bocsáttatnak, még akkor sem, ha azok otthon felnevelve és szelídítve lettek s természetesen még kevésbbé, ha azok vadon fogatnak be. A bevándorlások is minden bizonynyal csak ideiglenes jellegűek lehetnek; tart addig, míg a közreható kényszerítő körülmény a normális viszony keretébe ismét el nem simul. Ezt az elvet Hartig is vallja, midőn az erdei tyúkfélékről igen találóan körülbelül a következőket mondja: a nyír- és siketfajd és császármadár meghonosítása oly helyen, a hol eddig elő nem fordultak, aligha fog valamikor sikerülni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint gondos óvás által oda törékedni, hogy e szárnyasvad tartózkodási helyéről soha kiveszni ne engedtessék stb. Tehát hogy e nemes szárnyasok állománya a lehető-