Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

IV. A gonoszok útvesztője és a csodafü

,A gonoszok útvesztője" és a „csodafii" 65 . . . Ennek csak a gondolata is már uj erőt varázsolt lankadó tagjaimba; hátha még ténnyé vált volna csodálatosképen, nyakig úszván úgyis a csodába... Hanem itt volt az ideje, hogy egy ujabb, talán sikeresebb excurzióra szánjam el magamat az, ugy látszik, hozzám esküdött átkozott gödörtől. Ujra nekivágtam tehát a sötétségnek, hegyezett fülekkel, mint valami zsákmányra leső hiúz, figyelve mindenfelé, nem-e hallhatnám meg ismét a „kilin-kalan" muzsikáját. De meg volt már az akkor dögölve ; egyetlen mukkanása sem érte a fülemet többé. Hanem azért erősen hittem, reméltem, hogy ezúttal semmiféle alvilági hatalmasság nem lesz képes eltéríteni a helyes útiránytól és el is jutottam szépen — a lesgödörhöz megint!... Még olyan kicirkalmozott, minden létező és ezután létezendő menybéli szenteket bakapoézisbe foglaló breviáriumot nem sóhajtott ki magából elkeseredett kedélyviharzat, mint aminő elhagyta az én ajkaimat ez ujabb hallatlan kudarcnak miatta! Ugy elfogott a düh, hogy szinte könnyeim hullottak bele s eszembe jutván az a gyalázatos c s o d a f ü, azon kezdtem gondolkozni, nem lenne-e célszerű bicskával megkaparni, avagy a gyephez jól oda dörgölni a talpamat ?! Mert hinni kezdtem én már akkor a csodafütől kezdve minden megfoghatatlan és egyáltalában meg nem fogható csodába, a mi csak a vadásznak rontására lehet! Teljesen kivoltam véve a sodromból. Ideges, indulatos lettem, mint egy három kapitulációt kiszolgált drámai hősnő. Léptennyomon összerezzentettek az álmukból fölvert pacsirták és sárszalonkák rebbenései, mintha üldözési mániában szenvedtem volna. Emellett — a mit még soha nem tapasztaltam — különös érzéki csalódások, hallucinációk űzték velem káprázatos játékukat. Ugyanis ugy tetszett néha, mintha a távolban pásztortüzek, alakok merülnének fel s mintha kocsik, lovak alakja bontakoznék