Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424
IV. A gonoszok útvesztője és a csodafü
64 Lakatos Károly: Vadászliit juthatnék el most már teljes biztonsággal, a vágyaim mekkáját képező s szinte tüvétett vasuttöltéshez. Kezdtem tehát alaposan orientálni s vaksi bagoly módjára belenézni magamat a vastag sötétségbe, erősen megállapitván, a mit különben is jól tudtam, liogy erre és erre kell mennem, ott és ott fordulnom, amott ismét egyenes irányba hatolnom, azután oldalt kanyarodnom — föl a rampára A mi igy papiroson mind pompásan végre is hajtható; ámde tessék csak odakint, szuroksötétben megcselekedni a dolgot, ha egyszer megbódul az emberfia, mint a kerge birka! Hát ma sem tudom mi történhetett akkor velem, de elég az hozzá, hogy ismétlen elindulásom után valami 3/ 4 óra múlva, ismét csak ott találtam magamat a hol kezdtem a menést, t. i. a lesgödörnél — és ez hasonló körülmények közt még vagy ötször-hatszor ismétlődött velem. A viz már csak ugy szakadt rólam; emellett agyonra voltam fáradva a sok járkálástól. — Dühömben szembeszálltam volna már magával az ördöggel is; de csak szegény vizslámon tölthettem boszumat, nyöszörgéseért egy jói aplikált oldalba rúgással fenyitve meg őt — nem lévén juhászbotom ugyanis, hogy szabályszerű, a nagyobb poezisnek okából fejbe üthettem volna vele. Eközben az idő minden jel szerint kezdett későre járni. A „kaszás csillag" nagyon alája került már a szerte legelésző csillagnyájnak, ntha el akarta volna vágni a lábukat; tan a „fiastyúk" is nagyon szétszalajtotta már a csirkéit .. . szóval éjfél felé lehetett, ha nem 1 óra tájt járt az idő. Alig leküzdhető nyugtalansággal töltének el asztronómiai vizsgálódásaim eredményei és szóval ki nem fejezhető vágyakozást kezdtem érezni, az én kis vadászotthonom után és — oh! az a sokszor kigúnyolt párolgó lity-loty, melynek aszalt trafikdohányhoz hasonló alanyát dupla pupu állatcsodákkal szállittatja valahonnan az Óperenciásokon túlról a „Ditrich és Gotschlig"-cég — vignetája! . . . Mily jól esett volna most belőle csak egy félliternyi csészécskével is bár, illatos konyakkal . . . "fi y
