Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 49 következtetni, mellyel általában az állatok az ember iránt viseltetnek, igy a marhák, lovak stb. Mert ha az állati szem többékevésbbé nagyitó tulajdonsága tényleg nem léteznék, miből lehetne kimagyarázni az embernél sokkalta nagyobb, hasonlíthat lanul erősebb, hatalmasabb, erejük és bátorságuk teljes tudatában levő állatoknak, az emberrel szemben tanúsított feltűnő és valóban megmagyarázhatlan tartózkodását, sőt félelmét, nagy menekülési vágyát még a legádázabb ragadozónak is ? Talán ismét az ösztönszerüségből vagyis az alkotó erő által az állatba öntött önkénytelen elismerésnek, néma hódolatnak a „föld urának" fölénye, tekintélye iránt — tulajdonítandó ez ? Én tamáskodom. E tekintetben állatfiziologiai rejtélylyel aligha állunk szembe. Hogy a tigris meg a medve stb. megtámadja az embert s megtámadja a tehén és bika is, az tény; — de a támadást megelőzőleg a respektus még megvolt s végre is, az állat épugy a szenvedélyek hatása alatt áll, mint az ember és épugy vakme • rőségekre késztethetik a kritikus pillanatok, mint ahogy az embert. Aztán a szelídített kanári is harcra kel az emberrel és megcsipkedi ujjait, ha az indulatosság hatása alatt égisze elveszité reá imponáló hatását. — Avagy talán magában az emberben: alakjában, személyiségében van valami olyas, a mi a legerősebb állattal szemben is biztosítja a parancsoló, hódolatra késztető tekintélyt egyéniségének? Ehhez sok kétely fér. Tényleg — kivált a háziállatok — nem igen ismerik el a „föld urának" felsőbbségét a gyermekben (bár ritkán lázadnak föl ellene). A legtöbbje bizonyos lenézés és félreismerhtelen föl sem vevéssel viseltetik iránta. Miért nem fel a ló lótól, marha a marhától stb., ha már szeme három négyszer akkorának látja, mint a mekkora ? Kerülhet fölszinre a kérdés. Hát a faji összetartozandóság s megszokás érzete mit vétett ? Aztán a szag, a hang ... Ha az állat ismerTapasztalni fogjuk ugyanis, hogy némelyik ló pár tenyérnyi vizfoltnál is máibizonyos félelemmel párosult oly ugrást tesz, mely éppen nem áll arányban azzal a pár arasznyi folttal, vagy tárggyal, melynek neki vitetik; ellenben más lovaknál meg a megfordított aránytalanság a felünó. A mindent kisebb nek, teriméjébe csekélyebbnek látó ló — legyen az bár máskülönben prima ugró is, — magát mindig el fogja számítani, akadályversenyeken rövidet ugrik és szerencsétlenségeknek lesz okozója. Az ilyen, valami gödröt, árkot kerékvágás félének, kis mélyedésnek néz s neki megy mintha vak volna s azután riadozik.