Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

látáskor gyakorolnak az emberre, egyrészt a flóra s a természet élő lényeinek feltűnő szegénysége is okozza bizonyára. A növényzetet a tulajdonképeni havasi régióban mindössze is néhány moha, zuzmó, májmoha és a ragyabura (havasi rózsa) képviseli. Az állatélet is elég szegényes s kivált az emlősök osztálya alig mutathat fel néhány képviselőt, talán egyedül a medve- és zergére, a hegyi vadászok nemes „kampós-vad"-jára szorítkozva csak. A tollasok világa már gazdagabb, ámbár elég jelentéktelen ez is; a mi van azonban, az mind jellemző alakja, majdnem elválhatlan lakója a havasok világának, így a fürge kis hópinty (Fringilla nivalis), a hómezők vidor lénye ; a havasi csattogány (Accentor alpinus), mely többnyire a havasi rózsa aljában rejti el piczinke otthonát, mely növénynek valódi élő költészete ő, ott zengvén el legszebb dalait; — a pillangó-madár (Tichodroma muraria), mely a bérezek szirtfalainak igazi tollas lepkéje, kifeszített szárnyakkal, terebély-farkkal — félig kúszva, félig röpködve, lebegve szaladgálván szüntelenül az égbe nyúló ormok tar falain, úgy tűnve fel ott, mintha valóban egy óriási tarka pillangó volna, mely ideges nyughatatlansággal mézet rejtő virág után kutat. A fenhavas jellemző madara még a havasi patakok elválhatlan aranyos ékessége, a sikkes kénsárga billegény (Motacilla sulfurea), mely e zordon világ vidor — 137 -