Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Elfogyott a madárnóta...

szél lesz! szél lesz ! — Nyughatatlanul kószálja be a vidéket, átvágja a puszta fekete sötétjét — folyvást nyivákolva, nagyokat fütytyentve, ha megcsillan alatta a széktavak egy-egy tükörfoltja a pásztortiizek ingatag fényében : póli! pó — li! . . . li! . . . Valahonnan meszsziről síró furulyaszó felel a póli madárnak : Cserebogár, sárga cserebogár, Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár . . . Hanem erre nem is igen kíváncsi a fuvolázás nagymestere. Neki körülbelül mindegy: lesz-e nyár, vagy sem ; de az az egy bizonyos, hogy addig ugyan el nem megy, míg be nem fagy a víz az orra előtt, akkor is mindig marad hátra néhány füttyös ficzkó a bandából — írmagnak, a finálét fújni. Körülbelül a lármás kacsanépség is hasonló elvnek hódol nagy állhatosan. Jár-kél éjjel-nappal — hápogva, csihogva, trécselve, sivítva tóról-tóra, víztől-vízhez, hangos örömzajjal zúgva tele a levegőt, mintha csupádon csupán csak nekik állana a világ. Hanem hűvösödni kezdenek az éjszakák, korán reggel a megsűrűsödött vízgőzök párázatokként lengenek a táj felett . . . nagyon is érezhetővé kezd válni a meleg csökkenése, ami aztán megriasztja egy kissé a vékony gúnyájú frekvencziát. Hurczolkodik is erősen apraja-nagyja, hogy csak úgy sivít a levegő a nyomunkban ; rövid időn aztán - 100 -