Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A Szörényi havasokon

Valahányszor a havas bérezek világába visz utam s látom az eget ostromló sziklaóriások mystikus tömkelegét; ha feltárulnak előttem nagy és fenséges alkotásai a magasztos teremtő-erőnek minden bűbájukkal, csodaszépségeik varázsával; s ha megigézve, meghatva érzem itt, a halálcsend hószemfedős birodalmában parány létemet, féreg voltomat a megsemmisítő magasztosság közepette, hol az ember idegen : mindannyiszor érzem, mélyen érzem a „fent és alant" : a fenség és semmiség éles ellentétét, mely oly törpévé teszi a föld fiát. Ha belenéz szemem a homályos kékségbe s látom alant a lassan felmerülő vidékek tarka vegyülékének megkáprázó detail-képeit, ha látom a lilás borongás széles fátyolát, melyen túl a szép alföld virányos rétjeinek délibábos végtelensége a maga szolid szépségében terjeszti ki egyenes határait; ha látom mindeme változatos képek összességének tarka szövevényét, az egymásra hányt chaoszt, mely oly különös és megható érzés benyomását kelti a kebelben ; s ha végre felemelem tekintetemet a környező hóvilág csillogó pompájára, — ajkamon önkénytelenül is elszakad a sóhaj : én jó Istenem, mily rendszeresség nyilatkozik meg előttem az összehányt képek daczára is és az őseredetiségnek mily magasztos fensége tárul fel itt fent s mily szerényen egyszerű s mégis kedves minden ott alant! A fejlődések skálájának, utólérhetlen művészi - 62 -