Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Nádakközt

A mennyire csak elláthattam a falu alján, mindenütt hótiszta házi libák tették vízi sétájokat pölyhös apróságaikkal. A part menten tyúkok kaparáztak. A víz felett mindenfelé czirkáló, feltűnő sok rétikánya (Circus), nem igen látszott aggodalomkeltő hatást gyakorolni a kedéfyes regattázókra; hanem annál nagyobb lármát csaptak, midőn néhány vörös libatolvaj „kurhéja" kezdte villás farkát mutogatni a magasban ; mi a tyúk-frekvencziára se téveszté el imponáló hatását. El kellett magamat nevetnem, midőn láttam, micsoda futásokat visznek véghez a kakas jeladására, ezek a feltűnően apró kaparnokok — menekülve az udvarok felé ; míg a peczkes kakaskák torzonkodva sandítottak a magasba, kányáék hunezut észjárását tanulmányozva alkalmasint, hogy a kellő pillanatban vitézi módon léphessenek akczióba a Hellász becsület nagyobb dicsőségére — és a mint alkalmam volt csakhamar meg is győződni róla: valóban hihetetlen sikerrel! A nagy bolond kánya gyáván megfutott a sarkantyús kis bajnokok elől, a lúdőrző gyerekek roppant „kurhé-ja!" „hejő, nye !" ordításai által kísérve, miközben husángokat, kalapokat hajigáltak a levegőbe, nyomatékosabb riasztás okából. Valóban nagy kár érte, hogy mióta Bramaputhra és Kokkinkhina az „anyakönyvvezetők" teljes ignorálásával beleavatkozott a tyúk-pedigreék meghamisításába, — azóta ez a liliputi, de roppant merész, (valószínűleg - 219 --