Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

nyaikat lebegtetve, kezdtek közelíteni; míg némelye k ügyes mozdulatokkal körülszökdécselték a hullát, mielőtt falatozáshoz láttak volna. Igen érdekes látvány volt, midőn némelykor kiterjesztett szárnyakkal és fenyegető fej mozdulatokkal rontottak egymásra. Komoly búbolásra azonban nenúkerült a dolog köztük. Sokáig elnéztem a lakmározó óriásokat és néha alig birtam kiállani, hogy fenhangon ne nevessek bohókás mozdulataikon. Hanem végre megelégeltem a szemlét és lövéshez készültem. Féltérdre bocsájtkozva, egy, a hulla közepe táján roppant állhatatossággal habzsoló óriási példányt szemeltem ki áldozatul, melyet nagy figyelemmel czélba véve, elnyomtam a ravaszt. A dördülést követő füstfelhőtől mitsem láthatván, gyorsan előugrottam rejtekemből s a nagyobbrészt még a felrepülés munkájával vesződő, ugráló és e közben szárnyaikkal csapkodó keselyükre még a másik (a ficzkós) töltényemet is kisütöttem. Egy mindjárt elterült ; egy másik pedig erősen sebzetten, alacsony, majdnem a földet érintő röpüléssel ugyan, de mégis átvonult a határon s a sziklák közt eltűnt szemeim elől. No, de maradt kettő, még pedig egy hím és egy nőstény példány. Hanem a melyiket első lövésemmel golyóval terítettem le, annak ugyan beadott a Devisme nagy tompa golyója. Nem is hozhattam el a fején, szárnyain és lábain kiviil egyebet belőle — emlé— 171 -