Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

is kiteg3

7em füleimet az éktelen konczert gyönyörűségének ! Hirtelen elhatározásomat megvalósítandó, azonnal fel is tápászkodtam elég kényelmes helyemről s fegyveremet, vadászkésemet és revolveremet kézhez véve, elhagytam a havasi fészket. Odakint a hamvadó tűzrakás körül heverésző pásztorok még mindig ébren várták a medvék újabb támadását. Miután értésükre adtam elhatározásomat, egyet közülök (a vitéz medveölnököt) fejszével felfegyverkezetten magam mellé véve, együtt elhagytuk a telepet, lehető zajtalanul a karámtól valami másfél puskalövésnyire elterülő fenyves felé véve útunkat s annak közelében egy szakadék felett, a mélybe törő havasi patak partján lévő nagy sziklatömbök között, boróka-bokroktól fedezetten elhelyezkedtünk. Az ég helyenként kitisztultán, csillagfényben díszelgett s a teli hold is — bár nagy „udvartól" körülvéve (mi mindig szelet vagy esőt jelent), — elég világosan szűrte alá „méla" sugarait, úgy, hogy a telep és környéke egészen jól kivehető volt s egyébként is meszszire meg lehetett különböztetni minden tárgyat; tehát látatlanul nem közelíthetett semmiféle Isten teremtése sem. Az egész táj a csöndes éj nyugalmában szendergett. A patak egyhangú csörtetésen kívül más semmi zaj vagy nesz hallható nem volt. Nem mozdult semmi, - 150 --