Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

A székely havasokon

dolgozva, a hasa kihasítva úgy, hogy a belek teljesen kifordulva hevertek mellette. Csak az boszantott, hogy a nagy sötétség miatt egyetlen golyóval se csiklandozhatám meg a vakmerő gyilkosok selymes bundáját. Nagy időbe került, még a kis telep ember- és állat-állományában a csend és nyugalom helyreállt ismét. Hanem persze, nyugodt alvásról többé szó sem lehetett, nem pedig azért, mert egy második támadás majdnem bizonyos eshetőségével kellett számolnunk, mivel ha vissza is riasztatik a maczkó első kísérletétől, igyekszik egy második alkalmat keresni a sikeresebb támadásra. Különösen nekem sehogy sem akart többé álom jönni a szememre. Most már ébren is folyton Miss Pasztránok és rőfös körmű medvék haluczináltak a szemeim előtt! De meg aztán öreg czimborám is fürészelt ismét rémítő erélylyel, hogy csak úgy harsogott belé a kunyhó akkusztikája. Ehhez járult a nyájebek irgés-morgásának borzasztó á kompagnija a valószínűleg kihallatszó csoda-modulácziók hallatára, elképzelhető zenei élvezetben részesítve szegény füleimet! Szakálas hölgy, horkolás, kutya-szekund — emberemlékezet óta mind oly dolgok, miket sokáig tűrni nem lehet! Ez elviselhetlen állapot izgalmainak hatása alatt el is határoztam, hogy inkább az egész éjet kint a szabadban, medvelesen töltöm el, mintsem hogy tovább — 149 -