Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

vetélytársak elhóditani akarnának. Az ilyeneknek — ha sok a szalonka — néha két, három, sőt több szerelemsóvár him is nekitámad s nagy hortyogások közben űzőbe vévén őket a bokrok felelt, szárnyütéseket és csőrszurásokat váltanak egymással. Megtörténik az is néha, hogy az elkeseredett, egymást a röpülésben is akadályozó küzdő felek egészen összegomolyodnak s ily helyzetben bizonytalanul össze-vissza keringve, végre ugy az ágak közé bonyolítják magukat, hogy tehetetlenül a cserjés közé zuhannak alá. Hanem a földön is tovább foly a küzdelem; leeresztett szárnyakkal s kerekre szegett farkkal rohannak egymásra ismét a kis méregdudák s ki hol éri, ott üti, szúrja a másikat, a mig csak bele nem fáradnak a viaskodásba, avagy a mindig résen levő vörös kabátos ravaszdi egy hatásos tablóval végét nem veti a kuruczos mozzanatnak . . . (A praktikus öreg jérczék valószínűleg a him szalonkák ádáz szenvedélyessége miatt vonulnak meg ugy a bokrok alján s ugy várják »méla lesben«, a kínálkozó jó alkalmat a mátkázásra.) Azok a szalonkák, a melyek összeálltak egymással, többé nem húznak magánosan, hanem párostul teszik kirándulásaikat. Hanem elég ritka eset az mégis, hogy esti röpködések alkalmával párban huzó szalonka kerüljön szemelébe. Szalonkadus helyeken sokszor tiz vagy több egyesbe huzó szalonkát is látunk állásunk előtt elhaladni, mig egy párban vonuló felötlik. Külömben az ilyenek már messziről elárulják közeledésüket csicsergésszerü hangjukkal s többnyire igen alacsonyan és sebesen húznak tova, mig ha lassú tempóban tartják menetüket: egyik a másika után halad, gyakran oly közel egymáshoz, hogy csaknem érintik egymást. Néha több him is repül a nőstény mögött ily módon, nagy hortyogások és pisszegéseket hallatva. Azok a szalonkák, melyek a bokrok közül vágódnak föl s alacsonyan suhintanak át és valószínűleg nem távol megint le is szállanak: mind praktikus öreg nőstények. Bár hányat lőttem le ilyet, a skalp alatt mindannyi öreg nénikének bizonyult, avagy pedig olyanok voltak, a melyek érett tojást hordtak magukban. Egyébiránt ily szalonkák - kivált a dürgési idő vége felé — akárhányszor kerülnek puskavégre, de kerülnek a vonulási szezon derekán is, a minek magyarázatát abban találjuk, hogy a szalonkák felvonulása összeesik szerelmi életük nyilvánulásával, nemi ösztönük felébredt ingereivel, mely esetleg még