Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

- 90 tájainktól távol történvén: mire hozzánk érnek, a jérczéknél az érett tojásban kétségtelen bizonyítékát adják annak. És hogy mégis húznak egyes oly szalonkák, melyek érett tojást hordanak magukban — megengedem, hogy az ily esetek csak kivételesek, — az csak ismét szalonkáék csapodárságáról tesz bizonyságot s egyben arról is, hogy az »absteher«-ek még sem lehetnek oly ritkák, mint azt némelyek szeretik állítani; ennek folytán tehát az is megeshetik, hogy egyugyanazon fészekalj minden egyes tojása más és más gavallér »büneül« róható föl! A jószemü vadász a him szalonkát röptében könnyen megismerheti arról a folyton lefelé figyelő s észrevehetőleg fürkésződő viselkedésről, mely a szabályos húzások alkalmával a minden határozott irányt nélkülöző össze-vissza való csapongással együtt, oly jellemző ismertető jelét képezi a hímeknek. A párosan húzóknál ismertető jelet képezhet még az is, hogy — mint általában minden madárnál — a nőstény elől, mig a him utána röpül. E szabálytól az eltérés nagy ritkaság. Ha az elől huzó nőstény lelövetik, az utána repülő him szintén azonnal lecsap, kétségkívül azon hiszemben, hogy párja, párzási vágyból, önkényt rohant le. Egyes himek korábban kelnek szárnyra, sőt némelyek feltűnően korán a csendes, háboritlan pagonyokban, s az ilyenek nem emelkednek a fák fölé, hanem alacsonyan s hangtalanul röpködnek az erdő fái között. Hogy mi czélból térnek igy el a szabálytól, azt ők tudják. Hogy a nőstény szalonka által adott csalihang az, mely a huzó Ilimnek utasításul szolgál a hang adójának feltalálására, az kétségtelen; bizonyítja ezt a sippal való vadászat alkalmával csalogatott him szalonka viselkedése is. Ugyanis a siphangra mintha lövés következtében hirtelen ijedtség érné, ugy csap fel, — majd mint a tarlóra vágó vércse — leczikázik, s alant bizonytalan, tétova repüléssel, alig mozgatva a szárnyait, várja a csali másodig jeladását, hogy kivehesse az irányt; de azután ha a puska nem durran, ott a hol meglebbent, leszáll és fel sem kel többé, legalább ugy, hogy észrevehetnők. Hasonlót tapasztalunk az oly him szalonkánál is, melyet a lent ülő jércze csalogat magához. Előzőleg repül-repül lomhán, bagolymódjára, nagy körökben himbálózva alá s fel az erdő felett, időközönként pisszegő és kortyogó hangját is hallatva,