Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 87 — Megjegyzésképpen álljon itt, hogy néha, nagy ritkán, a lesen elejtett szalonkapéldányok majdnem egytől-egyig jérczéknek bizonyulnak; — az ily esetek azonban a véletlenség játékainak tekintendők (a megfordított állapot ellenben, majdnem a rendes esetekhez tartozik). Hanem itt az a kérdés ötlik föl, vájjon némely esetben a különböző ivaru szalonkák nem külön társaságokban vagy csapatokban vonulnak-e talán? A galambsnefféknél (Machetes pugnax) például szokott dolog, hogy a nőstények mindkét nemű fiaikkal együtt, mig az öreg himek külön tálkákban vonulnak. Ami az erdei szalonka szerelmi szövetkezését illeti, én teljesen ellenkező nézetben vagyok e tekintetben is azzal, amelyet a legtöbb természetrajzi leiró magáénak vall, hogy t. i. a szalonka szoros monogamiában élő madár volna. Az én megfigyeléseim ennek ellene szólnak, mert habár tényleg — mint föntebb részleteztem az erkölcsi tartalom mérvéhez képest fordulnak is élő tartósabb szerelmi szövetkezések; mégis olyan értelemben vett poligamiáról, mint amely más ily szövetségben élő madaraknál a hűség alapjára volna fektetve: az erdei szalonkánál nem lehet szó. De az is igaz, hogy tulajdonképpen poligamiának sem nevezhető az a viszony, amit a him folytat, amennyiben ha egyáltalában elpárzik is: egyszerre csak egy tojóval köt tartósabb viszonyt, mig az igazi poligamusoknak egyugyanazon időben több nejük van. A szalonka ugyanis — különösen a fejletlenek, éretlenek, a minő sok van a fiatal szalonkák között — eleinte csakis a szabadszerelem elvének hódolnak s habár éretlenek volnának is, az ébredező nemi ösztön ingerének ellent nem állhatván, csapodár kalandokra kényszerülvék a pillanatnyi élv kielégítésére; szóval afféle próbálgatásokat folytat egymásközt a fiatalság minden komolyabb czél nélkül, s meg vagyok győződve, hogy a komoly czélzatu párbaállás esete csakis az öregebb szalonkaegyedek közt esik meg. Az olyan szalonkák, melyek fölreppenve fogadják a közeledő himet s némi játék után a talajra ereszkedve, ott folytatják szerelmi ömlengéseiket s azután az aktus megtörténte vagy annak sikertelen megkísérlése után különböző irányba sebesen elrepülnek: mindig fiatal, legnagyobbrészt éretlen egyedek; ugyancsak többnyire ilyenek azok a példányok is, a melyek pár nélkül repülnek a húzás folyamata alaLt. Emellett azonban kétségtelennek látszik az öregebb sza-