Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438
Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai
— 73 — szine fölött. J erdőn szerint (Birds of India): »a hegyi lakók (Himalayaban) biztosítottak, hogy a szalonkák a hegységben a hó közelében jelentékeny számban költenek. Ez időtájt láthatni őket az esti szürkületben a magas fekvésű tisztások és erdőszélek fölött meglehetős magasságban s különféle irányban röpködni, mialatt egy hangos panaszos (!) hangot hallatnak. Hasonlót figyelt meg Valter Shervill őrnagy a Sikkin belsejében. (Északindusi része a Himalayanak a 27. és 28. szélességi fok között.)« Miután fentebbiekben kedvencz hosszucsőrü vándorunk tulajdonképeni hazáját (illetve költési zónáját) tüzetesebben körvonalaztam, áttérek a szorosan hazánkat illető fészkelési viszonyainak részletes tárgyalására. Mint a föntebbiekből kiviláglik, az erdei szalonka igazi költési zónája észak. Hogy ennek daczára égövünk alatt, illetőleg nálunk is alapit családi tűzhelyet, annak megvan a maga fontos, dc egyszersmind igen természetes oka, mely voltaképpen egy kén yszeritő körülmény révén ugyan, de mégis a természet törvényeiben gyökeredzik. Ugyanis ama szalonkáknál, melyek Europa délibb tájain és illetve hazánkban költenek: fölvonulásuk alkalmával korábban jelentkezik a fajfentartás ösztöne (már mielőtt hozzánk érkeztek volna); ennek az ösztönzetnek azután eleget teendő, a rendes időnél elő bb p á rosodn a k, s miután e tény természetes következményt von maga után, a dolog rendjéhez képest kényszerülve vannak fészküknek a szokott időnél előbb s igazi hazájuktól távol való megrakására. Szóval ahol utoléri a szalonkát a tojás, megkaparja magának pár száraz falevéllel bélelt primitiv vaczkát s megtojik. S ez a megokolás nem csak a legdélibb tájakon költőkre, de a hazánkban fészkelő erdei szalonkákra, sőt az összes szalonkafajokra nézve is áll, nem véve ki a közönséges sárszalonkát, de sőt a nagyfaj szélkiáltót (Numenius arquatus) sem, mely madarak — éppen mint kedvencz hosszucsőrü vendégünk csak a szaporítási kényszernek hódolnak akkor, midőn nálunk, tehát igazi hazájuktól távol, a fajfentartás ösztönének elegettéve családi tűzhely alapításához látnak. További tárgyalás alá véve az erdei szalonka szaporítási viszonyait, azt tapasztaljuk, hogy minél magasabb fekvésű a telepedési terület (a magas hegységi zónát értve), annál későbben áll be a költés; ellenben az aljakon (illetve a síksági zóna területein) sokkal előbb észlelhetni a fészkelés ténykedését, sőt a mint