Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

már más helyen emiitettem volt: magát a húzást is. Ebből pedig alighanem az következik, hogy hazánkban nem csak véletlen, illetve kényszerű fészkelések fordulnak elő, hanem magas hegységeink, vagyis a Kárpátok, a szalonkának rendes fészkelőhelyét képezik; mig ellenben az aljakban, illetve a siksági erdőkben előforduló költések, emiitett kényszerű befolyások következtében jönnek létre. Kifejezett vélekedéseim helyes voltát támogatni látszanak a következők: 1. A magas hegységekben tapasztalható kései mozgalom, vagyis a tulajdonképeni »húzás«, teljesen megfelel a szalonka igazi költési zónája alatt hasonló időben és hasonló módon történő dürgési folyamatnak; de maga a fészkelés és illetve a tojásrakás ideje is ugyanaz. 2. A fiatal szalonkák szüleikkel együtt megmaradnak költési helyükön a vonulási idő beálltáig; ellenben az aljakban, illetve siksági zónák alatt kelt szalonkák kifestett, kifejlődött korukban vagy a magas hegységek alkalmas területeit keresik fel (tény, hogy az aljakból és előhegyekből a magas hegyekbe vonulnak föl s azokat szembetűnően megnépesitik), vagy pedig az erdős tájakon lokális mozgalmat folytatnak minden határozottan betartott irány nélkül, mely végül az őszi költözködésbe szakad bele. A korábban érkező, tehát a rendes szalonka-szezon-ban dürgésre járó s nem a magas hegységekben fészkelő szalonkák: minden valószínűség szerint északibb tájak, vagy egyenesen észak szülöttei. Ezek közül semmi esetre sem költ (vagy csak kivételes költésekről lehet szó) egy sem nálunk, amit a korai érkezés kétségtelenül bizonyít. Korábban érkeznek, mert leghosszabb ul áll előttük s előbb párosodnak, mert a szokatlan hévfejlődés nemi ösztönükre ingerlő befolyással hatván, annak természetszerűleg hódolni kényszerülvék. Az a regula, mely a fészkelés id éjét a földrajzi szélesség és a leszkelési terepnek magasabb vagy alacsonyabb fekvéséhez köti: ezekre a korai vándorokra nem alkalmazható; hanem igenis, a magas hegységeinkben költő, nálunk hazás szalonkákra, melyeket körülbelül bizton nevezhetünk a »mi szalonkáinkénak s melyek föltehetőleg hazánk határain tul nem is terjeszkednek, mert a legtöbb költözködő madárnál igen ki van fejlődve a szülőföld