Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

- 42 — ról, hol az ottani telet alkotó deczemberi és januári esőzésektől februárban még puha a föld, de a hó végén már keményedni kezd: megindul oly északi fekvésű vidékekre, hol langyos tavaszi és nedves földet talál. A langy idő nemi ösztönének felel meg. a puha föld pedig arra szükséges, hogy abban kedvencz táplálékát, a földi gilisztát, könnyen kereshesse és találhassa. Amint a délvidékeken érezni kezdi, hogy olt a szárazság már-már beáll, mig viszont párzási ideje itt van: ezt kedvezőbb viszonyok közt végezni útra kel felénk. Ha akkor aztán a déli és délnyugati szelekkel langy esős napok várnak rájuk, a vonulás megkezdődik, s a hosszucsőrüek pár nap alatt és tömegesen érkeznek hozzánk; ha ellenben hideg északi és északkeleti széláramok (márczius havában sokszor uralkodó passát-szelek) s derült napokkal bűvös éjjelek járnak, a szalonkák telelő helyükről meg sem mozdulnak, vagy legalább is a nagy tömeg délibb tájakon maradoz el s csak egyes példányok jönnek előre, hihetőleg azok, melyeknek hazájuk Europa legészakibb része lévén, leghosszabb ut áll előttük s ezek a kéklábu kis példányok, mig amazok a bagolyfejüek. Ez fejti meg, miért esnek a legjobb szalonkavadászatok Slavoniában; ott t. i. a különböző égalji befolyás miatt gyakran már nyiló félben van a tavasz, midőn a Dráván tul még zord az időjárás; a szalonkák nagyobb része tehát az ottani kedvező fekvésű és talajú erdőségekben hosszabb állomást tartván, eredményesebb vadászatot nyújt, mint nálunk, hova csak sporadice érkeznek. Az a való tény, hogy a szalonkát a déli és a délnyugati szél hozza, az északi, vagy északkeleti szél pedig vándorlásában megakasztja, némileg igazolja azt a nézetet, hogy a szalonkák szélmentében szoktak vándorolni; de Olaszországban, sőt hazánk déli vidékeiről is rendszerint akkor szokott érkezni az első hosszucsőrü megjelenéséről szóló hir, amikor északi szelek uralkodnak. Az adriai tenger szigetein ugyanezt a tapasztalatot tették. Tehát e téren sem lehet biztos szabályt felállítani eme misztikus madár vándorlásáról. Bár a csendes havazás semmikép sem zavarja a hosszucsőrüeket reggeli és esti dürgési húzásukban, de ha a havazás sokáig tart és vastag hóréteg fekszi meg a talajt, akkor az érzékeny madarak elhagyják a kellemetlen tájat; de hosszabb referálásról szó sincs, mert bármi rosszra fordul is az időjárás, az távolabbi visszafelé vándorlásra nem szorítja az erdei szalonkákat, sőt a legtöbbször csak a völgyületeket keresik fel vagy az alkalmatlan tájék véghatárán keresnek enyhébb, alkalmasabb leszálló helyet az idő jobbrafordultáig; határozott formában