Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

43 azonban nem vándorolnak visszafelé, hanem a fölvonulás persze megszakad. A vastag hólepel általában mindig megakasztja a vonulás folyamatát. Ha sok a hó az Alpeseken és magasabb hegyeken, akkor a szalonkák az ilyen vidékeket lehetőleg elkerülik és ilyenkor gyakran sokkal előbb jelennek meg Észak-Németországban, mint Csehország és Morvaországban, mert a németországi szalonkák Spanyolországon és Francziaországon át vették utjokat, az utóbbiak pedig, hogy elkerüljék a hólepte hegységeket, nagyobb kerülőutat voltak kénytelenek tenni. Hogy mi az oka annak, hogy az Alpesekben s a magas Kárpátokban majdnem egy hónappal később huz és dürög a szalonka minden, a vonulásra kedvező körülmények daczára is, mint a hegyláncz tövében levő előhegységekben, azt biztosan nem lehet megállapítani. Vájjon ezek a szalonkák elkéselt vándorok volnának, amelyek talán csak amiatt keresik fel a hűvösebb magaslatokat, mert a síkságon már meleg van s hogy onnan aztán tovább vándoroljanak az északi tájak felé? Vagy talán olyan példányok ezek, melyek ugyan együtt érkeztek a többi szalonkákkal, de itt a korábbi párosulás folytán a fajszaporitás törvényének hódolni kényszerülvén költés végett keresik fel a magaslatokat, mint olyanokat, melyek eredeti költési zónájuk éghajlattani viszonyainak körülbelül megfelelnek; mig azok a szalonkák, melyek Europa délibb tájainak mérsékeltebb éghajlata alatt születtek, az előhegyek és sikok erdeiben is »megrakják fészküket? Valószínűleg ez lesz a némileg titokzatosnak látszó dolognak az egyik magyarázata. Egyébbiránt erről még tüzetesebben fogok szólani. A föntebb elmondottakat összevetve, tisztán áll, hogy a tavaszi szalonka-idény sikere nálunk kizárólag az időjárástól függ; ha hideg, havas, szeles, általában ha a húzásra nem kedvező a márczius: kevés szalonka jön egyszerre, az is röviden és rosszul huz, a nagy tömeg pedig kilesve egy kedvezőbb éjet, ugy elmegy fölöttünk, hogy hirét se vesszük; ha ellenben csendes, langyos napok, általában a húzásra kedvező idők járnak, a hosszucsőrü is rendes állomásokat tart, mert rossz idő által itt vagy ott vissza nem tartva, fölvonulási utja nem válik sietőssé, minek következtében csendesen, magasan és hosszabb ideig huz. Mint már rámutattam, a szép idők, csöndes esőzésekkel felváltva, legalkalmasabb tényezők a sneffeket vándor-utjokban megállítani, s bizonyos, hogy oly helyeken telepszenek le hoszszabb állomásozás végett, hol a fentjelzett időjárás a nekik kedvencz-fekvésü erdőségekkel párosul. Ha aztán emiitett körülmények jól »összevágnak«, megtermik az annyira óhajtott »jó