Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

- 40 — Az erdélyi részekre vonatkozólag Csaló János barátom, hozzám intézett levelében azt irja, hogy »őszszel, amint a magasabb hegyeken kezd kihűlni a levegő, megkezdődik a szalonkák visszafelé vonulása, vagyis »mennek«. Szeptember utolsó napjaiban már találhatni egyeseket az alább fekvő nyires erdőkben vagy vizmelletti égeres berkekben. Amikor aztán az alantabbi vidéken a gyengébb derek bekövetkeznek, akkor találtatnak legnagyobb számmal az alanti nyiresekben s égerfa berkekben, de felkeresik a sürü cserjéseket is, itt azonban a legnagyobb sűrűségeket foglalván el, nehéz rájuk vadászni, mig olt, a hol ritkás nyiresek és hűvös berkek vannak, mihden jó évben kiváló eredmény nyel vadászhatni rájok. A székelyföldön az u. n. rétyi-nyir, »Nagy-Szeben körül fekvő havasalji községek nyiresei s a Sztrigy mentének és Hátszeg vidékének szép égeres berkei kiválólag ama helyek, melyeket őszszel a hosszucsőrüek nagyobb számban szoktak felkeresni; a görgénvi erdőszélek is híresek szalonka-gazdaságuk miatt. — Az őszi vonulás megszakításokkal csaknem egy pár hónapig is eltart, olyformán, hogy időközönként ujabb meg ujabb átvonulókra lebet bukkanni, ha időközben fagy nem áll be.« (Épp igy van a dunántúli részekben is. Szerző.) »Részemről« — mondja még Csató — »a legkésőbbi szalonkát deczember hó első napjaiban rebbentettem fel, hanem ilyen késő időben már csak egyeseket s ezeket is kivételesen találni.« A telelésekre vonatkozólag utólag megjegyzem, hogy Németország és Ausztria épp ugy nem képez telelési helyet, mint ahogy Magyarország sem; hogy mégis egyes szalonkák telente is előkerülnek kivált a januári haj tó vadászatok alkalmával, az csupán a véletlenségnek róható fel, mert az ilyenek semmi esetre sem tudatos telelési szándékkal, hanem valamely kényszerítő körülmény befolyása következtében cseppentek itt valamikép. A hosszucsőrüeket azokról a helyekről, ahol áttelelni szoktak, az eddigi tapasztalatok szerint a szelek indítják útnak. Nagy befolyást gyakorol a szél magára az útirányra nézve is, ugy, hog} azt meg is változtathatja, sőt a költözködési mozgalom élénkítésére vagy elzsibbasztására is befolyást gyakorol, azaz kedvező szél útra serkenti vagy csábítja a szalonkát, avagy a feléledt költözködési kedvre lelohasztólag hat, meg is szünteti, ha kedvezőtlenre fordul. Mert az állatok közt a madarak s ezek között főleg a szalonkák azok, melyek különösen finom érzékkel birnak az idő változásai iránt s azt idejekorán megérzik; épp ezért már napokkal előbb megkezdik utjokat s innét van az. hogy a szalonkák minden felállított szabály és megfigye-