Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

39 nyitóját, mely kezdetleges mozgalom rendszerint október első negyedébe benyúlik. Az, hogy a Kárpátok kivételével hazai alacsonyabb hegysé­geink és síksági erdeinkben szeptemberben aranyért sem lehet szalonkát találni, holott az augusztusi cserkészetek alkalmával helyenként a cserkészutak mellől egyre-másra keledeznek (ré­gente például a Rezi vágásokban Zala megyében, néha egész sokaságát lehetett az otl költő szalonkáknak rebbentem), azt bizo­nyítja, hogy a nálunk kelt ivadékok szüleikkel vagy tovább állnak északibb tájak felé, vagy pedig a magas hegyek (Kárpátok) hűvöseire vonulnak fel. Egyébiránt tut a Dunán az őszi szalonkaköltözködés, ren­desen október első hetében veszi kezdetét. Eleinte ugyan csak nagyon szórványosan s oly helyeken találni őket, a hol a szalonka különben előszeretettel tartózkodni nem szokott; föl­tehető tehát, hogy ezek a szalonkák messze útról érkező fáradt vándorok, melyek éppen ez okból a hely különös megválogatása nélkül szállnak le s aránylag csekély kiterjedésű földterületen 8—10 egyedből álló példányszámban napokig oszlási körükben maradnak. — Az első jelentkezők többnyire meglehetősen sovány gerinczek, mig a később érkezők sokkal jobb húsban vannak; mely körülmény amellett bizonyít, hogy az előbbiek távolabbról s talán mostohább éghajlat alól jöttek. Ha a rendes költözködési mozgalom beáll, az érkezők kis csapatai néhány napi pihenés után nagyobb területen szerteszóródnak; Október második fele azonban rohamos távozásra készteti a fölváltva állomásözókat s akkor veszi kezdetét az igazi »nagy ut« tulajdonképpeni mozgalma. Ma még van szalonka, sőt egyes helyeken aránylag számosat rebbenthetünk; de holnap már ugyané helyeken irmagnák sem találunk egyet is. Azután a nagy trallárum után november végéig és néha még deczem­ber elején is csak egyesekre bukkanhatunk, sőt némely meg­késettek számosabb tagból álló húzásait is tapasztalhatjuk oly­kor szórványos időközökben, kivált hosszú őszök alkalmával. Néha azt hihetnők, vége a szalonkaidénynek, s csak azután kezdődik az igazi aratás! Végre a hideg fuvalom és fagy az utolsó őszi vendéget is végleg elűzi tájainkról. Ezen általánosságokból csak az alföld rónasági erdei, a Tisza és dunamenti nyárfások s füzesek és Oláhország veendő ki. Az előbbi területeken az erdei szalonka rendesen november derekáig tartózkodik, Oláhországban talán még tovább, mert innen a Balkán déli lejtőire és onnan a görög szigetekre hamar eljut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom