Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

— 28 — későbbi jólét kapcsáni rendes körülmények sem hozhatják helyre teljesen soha. így a kicsinynek maradt egyedeknél legfeljebb a domborodások növekedhetnek meg, szóval husosodás, hizás állhat be, de az eredeti fizikum: az alak visszamaradt arányai, még a legjobb esetben is alig szenvednek változást. Ami azt az állítást illeti, hogy a tavaszszal lőtt kis testű szalonkák egvrésze feltűnően kevésbé kifejlett herékkel bir: e körülmény nem fiatalságukra, de fejletlen voltukra vall. S tényleg a nagyon kicsiny szalonkáktól ritkán is hallani húzáskor a himek ismert dürgőhangját; hanem hogy a kis szalonkák egyáltalában nem dörögnének, az téves hiedelem. Egyébiránt minden figyelmesebb szalonkavadász tapasztalhatta, hogy két különböző nagyságú szalonka űzte egymást a levegőben, melyek egyike kicsiny, másika nagy volt. Dietzel is világosan kimutatja az elpárzást a kéklábu és bagolyfejü formák között. A bánsági és szlavóniai szalonkadus pagonyokban magam is többször voltam szemtanuja esti szalonkalesek alkalmával, hogy különböző nagyságú sneff párosodott egymással. Csicseregve és sebesen üzekedve jelentek meg állásom előtt s a levegőben párosodó pacsirták módjára hirtelen egymásra csapva, körben forogni kezdtek s mind lejebb és lejebb ereszkedve, végre a földön folytatták szerelmi ömlengésüket, inig egy lövéssel véget nem vetettem a szenvedélyes mozzanatnak ... Az elejtett szalonkák egyike gyakran a bagolyfejüekhez tartozott, mig a másik kis kéklábu volt, him vagy nőstény, ahogy az eset magával hozta. A rögtönösen megejtett vizsgálat aztán kiderítette, hogy a kis szalonkák (fiatalok vagy idősebbek) a legmagasabb fokig felizgatott állapotban és a himek kidagadt testikulumokat mulató egyének voltak. És ez nemcsak annak bizonyságául szolgál, hogy igenis, a kisfajta szalonkák nem mind párosodásra képtelen fiatalok, mint sok felől é.s Hoffmann részéről is állítva lesz. hanem a fajfenlartás ösztönzetének kielégítésére ép ugy képesek, mint a nagyobb testüek; másrészről pedig, hogy a nagy- és kisfajta szalonkák közt a fajfentartást illető közeledés tekintetében idegenkedés nem létezik; tehát kell, hogy egyugyanazon fajhoz tartozzanak. És tényleg a nagyságban való rendkívüli különbségek és a szinek nagyfokú variálóképessége daczára is, az erdei szalonkánál a fajokra-szakadás első kezdetleges stádiumát se lehet kimutatni.* Hogy még néhány példát idézzek, Dietzel emliti, hogy vizsla előtt coup double-lel két szalonkát lőtt le, melyek egyike him, De az tény, hogy sok az éretlen, párosodásra képtelen egyed a kis szalonkák között.