Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

29 másika tojó volt; az egyik kéklábu (kisfajtáju), a másik bagolyfejű és melyeknél az egy helyről való felrebbenésen kivül a bonczkés az elpárzás jeleit mutatta. A már emiitett «üreg szalonkavadász» is hasonlót beszél érdekes iratában, a következőket emlitve: «Nemcsak én, hanem alkalmasint minden figyelmesebb vadász észlelte tavaszi húzás alkalmával azt, hogy két különböző nagyságú és tollazatú szalonka párzott a levegőben; pedig tudjuk, hogy a madár párosodás dolgában pedáns állat s különböző fajok a szabad természetben nem vegyülnek össze.*« Mindezekből pedig a természet törvényeit követve — az következik (ha az elpárzást a kisfajtáju és bagolyfejü szalonkák közt fény gyanánt vesszük, minthogy annak is kell vennünk), hogy mivel elpárzottak: egy fajhoz is tartoznak. Ez az egyedüli logikailag helyes következtetése a dolognak. Ami a kisformáju sneffek állítólagos korábban való megérkezését illeti, ezzel ugy látszik maguk a tollforgató szakvadászok sincsenek tisztában, Ítélve azon nézeteltérésekből, melyek e tárgyban köztük uralkodnak. Ugyanis kétféle állítással találkozunk e részben. A vadászok nagyobb része ugyanis azt vitatja, hogy a kisformáju sneffek előbb érkeznek meg, mint a nagyok; mások ellenben a kisszalonkákat a szalonkahurczolkodás bezáróinak. mondják. Hogy a kisszalonkák tavaszszal és őszszel is előbb érkeztek meg, mint a nagyok, az már sokszor tapasztaltatott; hanem hogy egyáltalában mindig ezek képeznék a nagy marsruta száiláscsinálóit, az épen nem vág össze az én tapasztalataimmal; a puskaforgatók közül is sokan igazolják ezt Írásaikban. Tényleg ha a tavasz a huzási szezon nyiltakor száraz fagyokkal, hideg szeles idővel köszönt be s ez az időjárás tarlóssá lesz, akkor legtöbbnyire a kis kéklábu sneffek kezdik meg átszállingozásukat, szóval ők szoktak az első jelentkezők lenni ilyenkor; ellenben ha hirtelen lanyha idő áll be; az vegyes érkezéseket szokott eredményezni, t. i. jön nagy és kisszalonka vegyest. Hanem szó sincs róla, hogy ezt regulának lehetne venni, mert számtalanszor tapasztaltatott például az is, hogy a tavaszi szalonkavonulás utolsó napjaiban még igen kicsiny szalonkák kerültek fegyver elé; viszont — tekintet nélkül az időre a húzás kezdetén már nagy fajták is kezdtek jelentkezni. A beérkezések rendjére vonatkozólag, igen sok érdekest olvas* Utóbbi állítást az ámbár felette ritka kivételek megczáfolják.