Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

­— 26 — tráljam: a pacsirtányitól a nagyság minden fokán ál föl az erös gerle nagyságig, melyeknek a tollazata is úgyszólván ahány annyi féle, mely okból a vadászok által különböző fajoknak tartatnak. A parlagi sas, melynek nagysága és méretei aránylag impo­zánsak s nagyság tekintetében körülbelül háromszorosa a közön­séges parlagi ölyvnek: produkál egészen apró vakarcsokat is egyedei között, melyek egy termetesebb ölyvnél nem nagyobbak. A parlagi ölyvnek kisebb, nagyobb és legnagyobb, de igen apró formái is vannak, s az igen változó nagysághoz még a tollszinezet rendkivüli variabilitása is járul, ugy hogy a leg­avatottabb szakembereket is zavarba hozzák s igy sok hamis faj« kalapálására adnak alkalmat. A karvalynál szintén egészen szokott dolog a nagyság és tollazatbani variátiók előfordulása. Vannak egészen aprók (himek) és viszont (éppen mint az erdei szalonkánál) majdnem kétakkora példányok és ezzel kapcsolatban tollszinezetre nézve is nagy az eltérés köztük (azonban csakis korkülönbségek ezek . Néhány évvel ezelőtt a Falco Feld egg i-nek elkeresztelt sólyomformát a Magy. Nemz. Múzeumban ésaserajevói muzeum által megvizsgálás végett hozzám küldött példányai alapján vizs­gálat alá véve, szinte megtévesztett az elébem táruló sziu és nagyságbeli rendkivüli változatosság, ugy hogy eleinte hajlandó lettem .volna három fajt is kreálni! Fehér fejű, bőrsárgafejü. rozsdásfej ü, kéklábu, sárgalábú fiatalnál, öregnél vegyest, vál­takoztak egymással teljes rendszertelenséggel! Hát még a toll­szinezet! Azután a fark mustrázata, mely egyiknél gömbölyű pettyek, másiknál babalaku és nagyságú jegyek, rendszertelen sávok, majd pedig szabályos, teljesen átérő keresztszalagok for­májában tűnt elő! A testnagyságot illetőleg pedig, a szinte foko­zatos különbözetek majdnem az erős vércsényitől föl az erős héja vagy termetes ölyvalakik váltakoztak! És ezen téveteg khaos daczára, behatóbb tanulmányozás után mégis világosan kitűnt, hogy egy és ugyanazon, de rendkivüli variáló képességgel biró fajjal van dolgom, melynek változatai kétségkívül éghajlatos és lokális különbözetek (tájfajták), melyeknek a nagyságban való feltűnő eltérései egyrészt talán az éghajlatra s azzal kap­csolatos viszonyok befolyására vezethetők vissza. Ami pedig a fel­tűnően kis termetű példányokat illeti, ezek mind az »éretlenek kifejletlenek) kategóriájába tartoztak. — A dolog lényegére vo­natkozólag aztán kiderült, hogy a szabályosan, Falco Feldeggi sólyom módjára sávozott farkú példányok többnyire öreg egyedei a kelecsen sólyomnak (H. sacer) és ugyané faj keretébe vonhatók a szin és nagyságbeli összes különbözetek is. Szóval _

Next

/
Oldalképek
Tartalom