Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

18 — nem is az uj tant, hanem annak elnevezését ostromolják. S mig első esetben tévedtek volna, utóbbiban igazuk volt. Brehm ugyanis a subspeciest «alfajnak» nevezte, s ez tévedés; az csak fajta vagy válfaj inkább, s mint ilyen jogosult. A természet ben egyedek vannak s nem kell gondolnunk, hogy az egy faj nevezet alá foglalt madarak a legapróbb részletekig mind egyformák. Az avatott szem a sokszor hajszálnyi különbségeket is észreveszi s ha e különbségek bizonyos egyedek során bizonyos tekintetben állandók, akkor ezt a tudománynak is figyelemre kell méltatnia. Ma már a madarak legtöbb fajánál találunk ilyen válfajokat, hogy csak némely ismeretesebbeket emlitsek, elég lesz felhoznom : az egyszárnytükrü gébicset (Lanius excubitor var. major), Homey er gébicset (Lanius Homeyeri), a rozsdavereshasu füstös fecskét (Hirundo rustica var. pagorum. Chr. L. Br.), a fekete hasú vizirigót (Cinclus aquanticus var. melanogaster. (ihr. L. Br.) és déli vizirigót (Cinclus aquanticus var. meridionalis Chr. L. Br.), a rövid ujju f akuszt (Certhia familiaris var. brachydactyla. Chr. L. Br.), Wolf kékbegyét (Cyanecula Wolfii), a nagy pirókot (Pyrrhula major. Chr. L. Br.), a fehér torkú stigliczet (Carduelis elegáns albigularis. Mad.) stb. A szalonkáknál, nevezetesen a sárszalonkáknál, egy ilyen válfajjal találkozunk, melyet Brehm nevére Scolopax Breh mi i-nek kereszteltek. Ez abban különbözik a közönséges sárszalonkáktól, hogy 16 farktolla van;* minthogy a válfajok közt jó és rossz van, ezt éppen nem mondhatjuk a jobbak kategóriájából valónak. IIa olyan csekélységekre, mint a kormánytollak számosabb volta súlyt lehetne fektetni, legott kínálkoznék az alkalom, péld. a Carduelis elegáns (Stiglicz)-nél, uj válfajok felállítására, minthogy 14 és 16 farktollal és ugyanannyi nagyobb (babalaku) fehér folttal («speculumok», mint a zalai madárlépezők mondják) biró stigliczek, meglehetősen gyakran fordulnak elő, sokkal gyakrabban, mint fehértorkuak, melyek felette ritkák (a stigliczek ezrei közül alig kerül egy is). Épp oly kevéssé nyerhet elismerést a tudományban a vadászok által felállított két, illetve háromfajusága vagy fajtája az erdei szalonkának. (Legfeljebb két typusról lehet szó.) Ugyanis háromféle állítással találkozunk e részben. így némelyek megkülönböztethetni vélnek három válfajt, u. m. kékláb ut (vagyis »szálláscsinálót«), mely a legkisebb; továbbá közepet és végül bagolyfejüt (»nagy sárga sneff«-et). Má* Az erdei szalonka egyedei között is kerülnek olyanok, melyeknek 12 helyett (ez a rendes) 14 farktolluk van ritka kivételképen.