Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

17 Kerülnek s z a 1 m a s á r g a szalonkapéldányok is. melyek igen szépek. Az ilyeneknél a mustrázat alig észrevehető. Ugyanily szinü szalonkáknál néha sárgásfehér csőrrel és ugyanilv szinü lábakkal találkozunk, azonban a szem rendes. igen érdekesek továbbá az á t j á t s z ó szin ü példányok, melyek fehérek vagy sárgásak, leheletszerű, csakis ferdén ráeső világosságnál észrevehető mustrázattal. Még érdekesebbek, sőt meglepők az oly szalonkák, melyek rozsdavörös fejjel, rendes szinezelü szárnyakkal, emellett azonban egész fehér testtel birnak. Fordulnak elő oly szalonkaegyedek is, melyek sárga csőrrel, sárga lábakkal és rozsdasárga, minden mustrázat nélkül való altesttel birnak, egyéb részeiken pedig rendes színezetűek; továbbá néha oly szalonkák is kerülnek, melyeknek rendes színezete, azonban fehér feje, szárnya vagy farka van. Szeged vidékén 1888. év késő őszén egy oly szalonkapéldány lövetett, melynek különben rendes szinezetü tollazata ugy nézett ki, mintha aranyporral letl volna behintve. Meg kell még emlékeznem a némi kis tollbubot viselő, emellett azonban rendes tollazatú szalonkákról is, minőkről szintén tud a vadászkrónika. Korcsokról egyes eseteket kivéve — nincsenek adataim. Azonban a »V a d á szia p 1897. évi folyamának junius 15-iki száma a következő tudósítást hozza: «Bibicz és erdei szalonka bastard.» Egy német lap (az Í Ob. Schi. Anzeige») a következő csodálatos hirt közli: (Néhány nappal ezelőtt, a kora szürkületkor Hundsfeld mellett az oelsi kerületben, az u. n. bohraui zugban, egy bibicz és erdei szalonka közti bastard lövetett. E sajátságos madár alkata és csőre teljesen az erdei szalonkáé, lábszárai azonban a bibiczéhez hasonlítanak. Hát- és szárnytollai hasonló szinüek voltak a nagy bagolyfejü szalonkáéhoz, ellenben a has- és farktollak a bibicz jellemző színével, fehér-feketén voltak tarkázva.» No hát erős hit kell ehhez a bastardhoz! Érintenem kell még azt a sokat vitatott kérdést, mely az erdei szalonka többfajuságára, másrészt pedig a külön fajoknak mondott alakok, vagyis inkább formák egyesítése körül forog. Korunkban, midőn a természetrajzban mindinkább kitűnik a válfajok és fajták (subspecies) tanának szükséges volta, e kérdés sokkal érdekesebb, mint a múltban bármikor volt. Midőn az öreg Brehm «Lehrbuch aller europaeischen Vögel czimü két kötetes munkájában 1823-ban a subspeciesek tanát felállította, számos ellenségre akadt, mint az minden uj elméletnél lenni szokott. Ellenségei közül azonban, mikor elméletét megtámadták. legtöbben nem is gondoltak arra, hogy tulajdonképen Lakatos: Az erdei szalonka és vadászata. 2 j