Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

— 13 — A köz ép ujj sokkal hosszabb a külső és a belsőnél, melyek kb. egyforma mérettel birnak. Mindegyik csak gyöngén ivezetl és nem igen hosszú, de hegyes körömmel van ellátva; azonban a ih ü v e 1 y k u j j feltűnően kicsiny és igen rövid körömmel bir. A lábak szine kor szerint különböző és ugy látszik, hogy itt is, mint a tollazatnál, a szin minden határozott szabályt nélkülözve, különféle átmenetekben váltakozik. Egészen fiatal egyedeknél a lábak husszinüek, az egy éveseknél gyakran egészen kékek, vagy aczélszürkével futtatottak; a kinőtt öreg példányok lábai azonban csakis h u s s z i n ü e k. h) Testnagyságra nézve vannak kis (sőt igen kis) és nagy alakok; a rendes nagyságú erdei szalonka azonban valamivel kisebb a fogolynál és természetesen ehezképest testi súlya is csekélyebb, de a különbség nem igen jelentékeny. Méretei: a homloktól a fark végéig 26.5 cm. egész 29.5 cm. hosszú. A csőr hossza a homloktól a hegyéig mérve 6.5 cm. egész 8.2 cm. között váltakozik. Aszemtávolaa csőr tövétől 2.9 cm. Röpterje egyik szárnycsucstól a Smásikig mérve 57.3cm. egész 65.3 cm. széles. A csüd a csuklótól az ujjakig 3.1 cm. egész 3.8- 4.6 cm. hosszú. * Ezek az átlagos méreteredmények; lehetséges azonban, sőt valószinü, hogy rendkívül nagy avagy felette kicsiny példányoknál még jelentékenyebb méreteltérések fordulhatnak elő a fent kitüntetteknél. Az erdei szalonkánál a színekben tapasztalható nagy variabilitás főleg onnan ered, hogy a három domináló főszin u. m. a rozsdavörös, sárgaszürke és fekete, terjedelem és erőteljesség tekintetében különféle eltéréseknek van alávetve, ami gyakran igen szembetűnő és a »szép« fogalmában valósággal fokozatokat alkot az egyedeknél, ami akkor tűnik ki leginkább, ha egy nagy teritéket van alkalmunk alaposan áttanulmányozni. A sorozatszerü variácziókból különösen érdekesen tűnnek ki az oly példányok, melyeknél a hát, szárny és fark felső fedőtollazatát uraló rozsdaveres színezet, élénk lángvörösbe megy át; ha azonban a fekete mustrázat az illető tollakon nagyon cl van terjedve s tuluralgóvá válik: a hatás csekélyebb és nem köti le annyira a »szép« iránt való érzékünket. így van ez a bágyadt színezetű szalonka-példányoknál is, t. i. az olyanoknál, melyeknél a szürke és sárga szinek nyomulnak előtérbe, * Nem számitva az általam 36 év alatt elejtett szalonkákat: a budapesti vadkereskedőknél évek során át összesen 278 erdei szalonka-példányt vizsgáltam meg méreteik végett.