Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

avagy ha a fekete szin mérsékelt elterjedtsége mellett a hát rozsdasárga szine (épugy a szárnyakon is) halványsárgába megy át. Az erősen feketével színezett sneffek is érdekesek, sőt igen szépek, ha a rozsdaveres szin a szokottnál élénkebbnek tűnik fel rajtuk s emellett világos hátcsikczifrázataik, úgyszintén szárnyfedő-tollaik vége sárgás fehérrel színezett. Ha azonban a tollak csúcsa és a hátcsikok szürkések, avagy homályos sárgák és a rozsdaveres szin csak fogyatékosan avagy épen halványan, sőt tisztátalanul tűnik elő: az ily sneffek nem igen teszik a »szép« benyomását a szemlélőre és általában az oly példányok, melyeknél a szárny középrészének fedőtollai bágyadt agyagsárgák és szürkével vegyes szintiek s a hegyük kevésbé világos. Az ilyenek különben a szokott egyszerűen színezett egyedek. Ha a csukott szárny középrészének fedőtollai rozsdasárga- avagy fehéres végűek, azonban az alapszín maga rozsdaveres, szinhatás tekintetében az ekként festett sneffek az első helyen állanak. Sajátságos az, hogy némely szinek nagyobb mérvű, avagy kevésbé erőteljes nyilvánulása, mily következetes befolyással van az egész tollazatra nézve, amiről egész tanulmányt lehetne irni! Ez a viszonosság például a farktollak színezeténél is kitűnik s majdnem biztos következtetésre nyújt alapot a szalonka-egyed egész tollszinezetére nézve, ugy, hogy elég csak néhány farktollat látni a szalonkaismerőnek, hogy a példány egész színére következtethessen. így például a farktollak zászlófoltjainak szélessége s élénk színezete mindig élénk színezetű szalonkára vall, ellenben a túlságosan feketélő farktollak kurta és feltűnő keskeny díszítései: túlnyomóan sötét szinii szalonkát jeleznek, illetőleg olyat, melyen túlnyomóan a fekete szin dominál s alsó hullámvonalai szembetűnően szélesek, mig az alapszín rendesen nagyon világos szinü. Az öreg szalonkapéldányokra nézve jellemző ismertető-jegy, hogy két középső farktolluk kúpos hegyben végződő végpettye, a farktő irányában élénk fehérsárgával van keretezve, mig maga a petty normál hamvasszürke. Ami az erdei szalonka őszi és tavaszi tollazatát, illetve annak színezetét illeti, arra nézve megbízható megkülönböztetési jeleket nem lehet kimutatni, mert az a körülmény is például (melyre pedig sok iró hivatkozik), hogy a hát és szárny világosabb részletei őszszel sárgább, tavaszszal pedig inkább szürkébb, illetve fehérebb szinvariatiókat tüntetnek fel: nem ad teljesen megbízható útbaigazítást, nem pedig azért, mert nélkülözik az egységes, harmonikus kifejezést, sőt nem ritkán legkülönfélébb rendetlenségeket tárnak szem elé, miért is egészben véve a biztos megálla-