Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

Bevezető s. Hová lettek azok a »régi jé) idők«, midőn egy-egy délutáni cserkészeten, minden nagyobb megerőltetés nélkül, luczatjával lehetett a szalonkát aggatóra fűzni a vizsla előtt! Ma már a mult visszasóhajtott emlékei közé tartozik ez, de kitörületlen marad az idősebb puskaforgatók reminiszcencziái közül, bár a fiatalabb vadásznemzedék a mostani szalonkaszegén}' állapotok hatása alaü, hajlandó túlzott mesének tartani annak nagyobb részét, mit az egykori nagy szalonkagazdagság aranykoráról »mesélnek« neki. Pedig nem mese az! Amint eltűnt a selymes kócsagmadár vizeinkről — többi sok szép szárnyasainkkal együtt, — azonképen az elmúlás szomorú valósága vár misztikus hosszucsőrü madarunkra is. Egyszer csak nem lesz! Hiszen évről-évre mind eklatánsai)!) bizonyítékkal lép előtérbe az a megczáfolhatlan igazság, hogy kedvenczünk mind kevesebb és kevesebb számban látogatja meg eddigi kedvelt telepedő tanyáit, s ha olykor egy-egy huzási szezon kivételt képez is ma már meglepetés számban menő nagyobb szalonkabőségével, azérl az immár megszokott, szegényes sablon előnyös megváltozását remélni nem lehet. Csupán a költözködésben előállt komplikátióknak, tehát a puszta véletlennek tulaj donithatjuk az ily kivételes egyedbőségeket, azaz oly befolyásoknak, melyek a szalonkatömegeket utirányuk megváltoztatására, mai rendes költözködési utjokból való kitérésre kényszeritették.