Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

— 104 — Ha a szalonkapusztulás okait kutatjuk, sok minden tényező közrehatását tapasztaljuk errenézve. Egyik fő ok az lehet, hogy hazánk ma már valószínűleg kívül esik a nagy vonuló tömegek főáthuzódási utvonalán, amennyiben talán a tömeges vonulás más irányt vett. A kuliura haladása is egy oly tényező, mely a szalonkaapadásra végzetesnek látszó hatást gyakorol, mint gyakorol egyáltalában minden oly madárfaj kevesbitésére, melynek tartózkodási helye összefüggésben áll a kultura terjedésével, annak felforgató s átalakító működésével. Igv az erdők szabályozásával, ritkításával, irtásával sok madárfaj, s köztük a szalonka is, a rövidebbel huzza, mert a lét harczában ő a gyengébb fél; azután meg élettani viszonyaiból kifolyólag az alkalmazkodás törvényének egyes tételeivel, a létére nézve napról-napra hátrányosan változó viszonyokkal megalkudni — amint látszik csak igen nehezen bir, sőt nagyrészt egyáltalában nein is képes, igy léte mindinkább veszélyeztetve van. E mellett talán még a meteorologiai viszonyok is oly tényezők, melyek a szalonkák kevesbitésére közrehatnak, és minden bizonynyal azok a tömeges öldöklések is, miket az olasz, görög, török és angol fajkiirtó madárgyilkosok követnek el a szegény fáradt hosszucsőrü vándorokon, részint haszonlesésből, részint pedig a »rekordok« miatt, mi ellen nincs védelem, mint ahogy az iménti tényezők káros befolyása ellen sincs. A meteorologiai viszonyokat ugyanis, emberi értelem nem szabályozhatja, a kulturviszonyokat pedig épen az ember oly irányba változtatja, mely a szabadtermészet vadon élő teremtményeire lehető leghátrányosabb. De hát ez ellen is: saját magunk fő czélja ellen küzdeni, mellék czélok tekintetéből, szintén meddő törekvés. Egyesek, bizonyos körök lalbavehetik ugyan szavukat, törekvéseiket, de alig sikeresen, mert töredékes, szórványos mozzanatokkal a nagy lömeg ellen sikerrel nem fordulhatnak. Csakis nemzetközi törvényekkel lehetne kedvencz hosszucsőrünk oktalan pusztítása elé gátat vetni. Es pedig első sorban is a szalonkavadászat szabályozására volna szükség egy nemzetközi törvényes megállapodás alapján, mely ép ugy kötelező volna albion fiai, mint a kontinens müveit (és nem »müveit«) államainak üsszes vadászaira nézve, s a mely törvényben suly lenne fektetve a tenyészanyag biztosítására és hogy a körülmények korlátai között az szaporulatot is létesítsen: mely elvekhez képest eltiltandó volna az, hogy az erdei szalonka