Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 97 — További tárgyalás alá véve a költés ténykedését, felötlik a kérdés: nem-e talán éjszaka váltja föl a him a nőstényt a kotlásiján? Sajnos, az éjszakai megfigyelések kiviheteilensége miatt ez irányban megfigyeléseket nem tehetvén, idevágó adatok hiányában eldöntetlenül kell hagynom e kérdés mibenállását, anélkül azonban, hogy lehetőségét azért kétségbe vonnám, a mennyiben a madárvilágban sok oly faj van, melynél a him a nőstényt éjszaka váltja föl a kotlásban, ilyen például a többek közt a közönséges parlagi ölyv is (Buteo buteo, [vulgaris). Holdvilágos éjszakákon ugyanis, több izben lőttem ki himegyedet nevezett madár fészkéből. De ha bár nappal nem is vesz részt a kotlásban a him szalonka, de az olyan, a mely a tojásfakadás után sem válik ki a családi kötelékből: párjával hűségesen megosztozik a szülei gondok viselésében. A kicsi népség nevelése és folytonos rendben tartása pedig nem kis feladat és ugyancsak igénybe veszi a szülők gondosságát annál is inkább, mert eleinte vajmi csekély értelmi képességgel vannak felruházva, de annál virgonczabbak és e mellett semmi óvatosság nincs bennük, miért is sok elpusztul közülük. Alig, hogy kibújnak a tojásból, már futnak és mozgékonyságuk naprólnapra fokozódik, épen mint a tyúkféle madaraknál tapasztaljuk. Növekedésük szinte rohamos, általában minden tekintetben gyors fejlődésüek, ugy hogy életkoruk harmadik hete körül már gyors lábaikon kivül szárnyaikat is kezdik igénybe venni, egy hónapos korukban pedig már ugy repülnek, mint az öregek, habár az e tekintetben való művészi tökélyt csak később, a fokozatos fejlődés utján érik el, mikor már teljesen önállókká lesznek. Azt azonban — mint már más helyen emiitettem volt meglehetős bizonyossággal állithatom, hogy a legtöbb, avagy talán minden szalonka-fészekalj az ősz kezdetéig együtt, illetőleg egymás közelében marad, ha csak valamely veszedelem következtében széjjel nem szóródtak. Ami azt illeti, hogy némely tájakról a felnevelkedett szalonkafiókok az öregekkel együtt egyszerre csak ugy eltűnnek, hogy aztán szinüket sem látni többé, — az tény; ennek oka azonban, mint tudjuk, mindig a szalonka létérdekét nagyon is közelről érintő égalji és talajviszonyokban gyökeredzik. Lakatos : Az erdei szalonka és vadászata. 7