Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

- 98 Gilisztás hely keresése ezéljából, telepedési helyükön lábon is tesznek kirándulásokat a szalonkacsaládok, libasorban haladva egyik a másika után, és pedig néha nagy utakat tesznek meg ily módon, talán hogy ellenségeik figyelmét magukra ne vonják csoportos repülésükkel. Mert hát a szalonka számitó, ravasz állal — és meg kell neki adni, hogy mindig jól számit. Persze, ha a gyalogszerrel kiránduló szalonkák emberrel avagy nagyobb állattal találkoznak, ijedtükben ,a szélrózsa minden irányába szerte reppennek; de ha a vélt, vagy igazi veszély elmullott, lassanként megint összeverődnek az öreg madár hívogató szavára; ha azonban lövés történt rájuk, nem igen hiszem, hogy valamennyien összekerülnének többé, mert a puskaszóra rémültükben egyesek messze elrepülnek. Pedig a fészekaljak nagyon ragaszkodnak megszokott tanyázó helyükhöz s ott napnap mellett megtalálhatók és az érdeklődőnek kedves megfigyelésekre nyújtanak alkalmat. Az ily hely közelében csak le kell ülni s csendes viselkedés mellett nem valami hosszú várakozás után, egymásután előötlenek az apró hosszucsőrü csimoták s komikus mozdulataik, furcsa testhordozásuk és hanczurozásaikkal igen mulattató látványul szolgálnak, különösen mikor áskálást és turkálást kísérelnek gyengécske csőrükkel, ami igen kedves látvány. Amint azonban fölhangzik az öreg madár figyelmeztető szózata avagy intelmes szólása, utczu neki, mintha puskából lőtték volna ki valamennyit, ugy szét iramodnak s a sürüs aljban teljesen nyomuk vesz nekik, mintha a föld nyelné el őket. Veszély esetén egyébiránt az öreg madarak mindent elkövetnek fiaik mentésére s evégből furfangos cselfogásokkal élnek, czéljok lévén az ellenség figyelmét a kicsinyektől elvonva, egészen magukra terelni, mint ahogy a vadkacsa vagy fogoly szokta tenni, t. i. ugy tesznek, mintha betegek, menekülésre alig-alig képes állapotban volnának, látszólag nagy erőlködést fejtve ki szárnyaik használatában és ugy repülnek közvetlen az ember előtt rövid távolságra, hogy szinte a földet érintik testükkel, azonban e szemfényvesztő alakoskodások közben folytonosan távoznak a figyelmessé lett üldöző előtt, mert csak az a czéljuk, hogy jó messzire elvigyék a vélt vagy igazi ellenséget attól a helytől, ahol piczinyeiket hagyták volt. Mikor azután ez sikerült, a betegnek vélt madár egy suhintással a faképnél hagyja üldözőjét .. . Láttam nem egy szalonkát, mely levágván magát a földre,