Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XXI. Batang-ból Tali-fu-ba

XXI. Batang-ból — Tali-fu-ba. Bucsupohár. — Táborban. — Uzsonna a herczegnél. — Veszélyes hidak. — Holdfogyatkozás. — Tschung-tjen. — Bucsu Lin tábornoktól. — A Kinscha völgye. — Ismét chinaiak között. — Tali-fu. Deczember 15. délután két óra volt. Téliesen, útra öltözve, a revolverrel oldalunkon ültünk együtt a fejedelemmel, a Kun-kwan elfogadó termében, s a párolgó bucsu theát szörpölgetve vártunk Lin tábornok érkezésére. A tábornok ugyanis nem volt a pontosság embere. Végre megérkezett; feje, mint mindig, egy meleg kámzsával volt takarva, és ebből csak pisze orrának hegye látszott ki. »Zoa, zoa! Induljunk, különben este lesz,« — sürgeté Széchenyi gróf. Azonban a tábornok is szomjas volt, s azért előbb néhány findzsával ivott kedvencz italából, mielőtt arczát és ajkait selyem ruhájának ujjával letörülte és fejével helybenhagyólag intett volna. Lovainkra ültünk és lassan haladtunk podgyászunk előtt. A város végső háza előtt egy sereg vén asszony ácsorgott. Midőn bennünket megláttak, fiilhasgatólag ordítozni kezdtek. E lágyszívű matrónák mindegyike agyagbögrét tartott kezében, s e bögre szinig volt töltve valamely folyadékkal, amelyek felületén egy darab vaj úszott. Én voltam az első, aki kezeik közé jutottam. A vén asszony ránczos arczán csak ugy peregtek a könynyek, midőn bögréjéből itallal kinált meg. Mit tehettem ? Pedig undorodtam már az edénytől is, mennyivel inkább magától az italtól Csöndes megadással emeltem tehát ajkaimhoz s ugy tettem, mint-