Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450
XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba
8 ( 0 932 ( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. Tsungli-Yamen sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy jelen körülmények között, további támogatásban nem részesíthet. A tovább utazásra Lassa felé most már gondolni sem lehet, mert a papok és a nép, bőszült izgatottságukban szent esküt tettek arra, hogy minden idegent megölnek aki a határon átlép: »A mi hatalmunk Tschropalongnál megszűnik 8 — hangzék tovább — »Kedvetekért nem keveredhetünk háborúba ez ostoba, vendégszeretet nélküli néppel, s katonaságunk is csekély számmal van e vidéken. Minden amit értetek tehetünk, abból áll, hogy valószinűleg sértetlenül visszaszállíthatunk benneteket Yün-nan-ba.« Ez állítás bizonyítékául, mellékelve volt egy másolata a tibetiek által tett eskünek, azzal a megjegyzéssel, hogy a Tanguti ismételt erősítése szerint a papok mindenre készek. Szép terveink fölött tehát el volt törve a pálcza. Harczba elegyedhettünk-e 4000 fegyveressel ? — Ez valóságos őrültség lett volna. A chinai kormány maga bevallotta, hogy Tibetben sem hatalma sem befolyása nincs, hogy Tibetet csak fegyverrel lehetne engedékenységre kényszeritni. Ha valaha kétkedtem volna abban, hogy e papi kormány csak akkor ismeri el China fennhatóságát, midőn a császár ajándékait átveszi, most mar meggyőződve lehettem ez ellenkezőről, midőn a chinai útlevél érvénytelensége és hatálytalansága ily kézzel foghatólag bebizonyítva lett előttünk. Szégyen Chinára nézve, hogy egy, az állam pecsétjével ellátott okirat, abban a pillanatban veszti el hatását, midőn épen hivatva volna arra, hogy birtokosának lényeges szolgálatot tegyen. Alig lehetséges azt gondolni, hogy a Tsungli-Yamen oly kevéssé lett volna tájékozva a tibeti viszonyok felől, és jóhiszeműleg állította ki részünkre az útlevelet. Inkább azt hiszem, hogy a miniszter tanács szégyenelte bevallani tehetetlenségét, s azért szolgáltatta ki azt. Minden habozás nélkül irták a miniszterek neveiket az okmány alá, gondolván, hogy a többit majd elintézik a lámák. A pekingi angoloknak igazságuk volt, midőn bizalmatlanságukat nyil-