Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450
XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba
8 ( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. biztos szállást adnak, melyekben ha a nehezen nélkülözhető rizst nem is, elegendő tüzelőt azonban mindenesetre találnak. A Kun-kwan majd egy faház, majd tibeti modorban épített kőépület, amelyekben egy két, vagy több szoba mindenkor készen áll az utazó hivatalnokok befogadására. Az ily Kun-kwan alatt azonban koránt sem képzeljen az olvasó magának oly házat, mely a kényelemről alkotott európai fogalmaknak csak távolról is megfelelhet, mert azok leggyakrabban csak bűzös, tisztátalan és sötét helyiségek, fagerendákkal és földdel födve, amelyekben egy kődarab, a tűzhely szomszédságában elhelyezve, képezi ez egyetlen ülőhelyet és asztalt egyúttal, és amelyben a vendégek, ha ágyat nem hoznak magukkal, a puszta és nedves talajon pihenhetik ki a nap fáradalmait. Másnap reggel hajnal hasadtakor ismét útnak indultunk, hogy a Dje-la hegyet megmászhassuk. A görgeteges ut egy kis hegyi folyam bal partján vezet, egy tibeti ház mellett, és négy órai folytonos hegyi mászás után minden nagyobb fáradság nélkül a 4480 méter magas hegyszorosra vezeti fel az utast. E hegyszorostól északra tornyosulnak fel a Tscheto-san sziklatömegei, egy teljesen kopasz óriás fallá. Méltóságosan nyújtózkodik a gerincz, egy merész ivezetben észak felé, mig végre 32 kilométernyi távolságban egy jégfödte csúcsban olvad össze a láthatárral. E csúcs valóban megérdemli a Dschara (király) nevet, mert csúcsa' legalább is 8000 méter magas, és föltétlenül uralkodik a körülötte csoportosult hegyóriásokon. A szorostól délre, láttuk a Ta-tsien-lui és Dje-lai jégmezők körszerű összefüggését. Fenn a tetőn várt reánk a Ta-tsien lu-i herczeg, 100 katonából álló kíséretével. A katonák mind lóháton voltak. Eltekintvén hiányos fegyverzetüktől, . mely mint a chinaiaknál, elromlott kanóczos fegyverekből, elgörbült nyársakból, rozsdás kardokból és ivből, nyilakból áll, még is természetesnek találtam, hogy e vihar edzette, nap barnította ügyes lovasok, bizonyos kicsinyléssel tekintettek a bennünket fedező chinai katonákra. Nem igy a her-
