Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450
XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba
8 ( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. czeg. Alig hogy Lin tábornokot meglátta, azonnal leszökött lováról és hozzá sietve, térdre esett előtte. Igy üdvözölte őt. A vidék biztos voltáról folytatott élénk társalgás után megparancsolta a tábornok, hogy a tibeti katonaság menjen előre, oltalmul a tibeti rablók ellen, akik e vidéken már évek óta garázdálkodnak. A herczeg, aki a gróftól kapott vadász fegyvert hordta, e rendszabály hallatára, előnyösebbnek találta visszavonulni Ta-tsien-lu-ba édes anyjahoz. — Átadta tehát a parancsnokságot kipróbált miniszterének, s egy futólagos bucsu üdvözlet után visszafelé lovagolt. I Vj óra hosszant, meredeken halad lefelé a meglehetősen széles és itt-ott köves ut, egy kőhalmazig, amely a tibeti első posta állomást képviselé. Innen kezdve ellaposodik és kiszélesiil a kellemes völgy, melynek talaját a tibetiek, akik itt már elszórt gunyhókban laknak, árpával vetik be. Lassan kígyózik a folyam a zöld rétek között, melyeken az elfagyott virágkelyhek áldozatai lettek az éjjeli hidegnek, s lehorgasztott fejecskéik a napsugár szerelmes csókjaira sem emelkedtek fel többé; szelid Yak és lócsapatok duskálkodtak a gazdag legelőben, a völgyön és lejtőkön egyiránt. Barátságos magaslatok fogják körül a kőfallal elkülönített szántóföldeket, ribizke, egres és borbolya bokrok díszlenek vadon a kifogástalan ut mellett, pedig 4000 méter magasságban haladunk a tenger szine fölött. Agnian-pa-tól 20 Li tavolságra, völgynek menve egy fahídon haladtunk át, s nemsokára a folyam jobb partján épült régi erősséghez jutottunk, a honnan gyönyörrel szemlélhettük a vidék délies jellegét. A folyócska, melynek az ut eddig jobb partján haladt, e ponton, néhány hegyi patak vize által jelentékenyen gyarapodva, éles szögletben fordul el délnek. A közvetlen és viszonylagosan alacsony hegylejtők mindkét oldalon ugy tűnnek fel, mint valamely hatasos szinpadi készítménynek oldalfalai. Mind magasabbra nőve, előbb a tűlevelű lak sötét zöld színében, majd a kopasz sziklák a távolság folytán violásbarna színnel bevonva, s végre az örök hó
