Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 168. Margit amaz, s ez az kegyes Juliánka, Nem különb, mint kerti ékes tulipánka; Minden jóságokkal rakatott leányka, Kit méltó, hordozzon merő arany-szánka! 169. Sok drága erkölcsöt jó anyjoktúl vettek, Nagy méltóságokban mert úgy szelidlettek, Kitkit érdemesen hogy megböcsűllöttek, Méltó dícsíretet mellyért ők is nyertek. 170. El van ugyan ez is ígírve már másnak: Méltóságos Úrfi Antal Eszterhásnsik,

1 Igen hozzá illő szép fiatal társnak, — Itt is némely elmék de hamar mást ásnak. 171. Gróf Eszterhás Antal szeredi helyére Az hír futamodék s adá értésére, Hogy ment Gróf Bercsényi most pompásan Vépre ; Mi szándékja ? — senki nem tudja, s mi végre ? 172. Nem jó azért mostan Vépet távoztatni, Sok vélekedést mert ebbűl kihozhatni; Nem kell ugyan azért senkit kárhoztatni, — De igaz úton is tud más nyomozhatni! 173. Ezt hallván Antal Űr, az postára űle, Szeredben még helye talán meg sem liűle, Meddig, mintegy szárnyon, Vépre átrepűle, — Bercsényi az kinek jöttén megörűle. 174. Méltó tisztelettel kik is kezet fogván, Nagy örömben vannak, együtt nyájaskodván; Hol, az Gróf beszédit Esztrás Antal hallván, Földerűi elméje, kétsége oszolván. 175. Az labyrinthusban azalatt bolygottak, Elméjekkel ide s oda csavarodtak, Némelyek eszekkel mint szélvész forgottak, S Gróf Bei *csényi dolgán ugyan bosszankodtak. 1 Gr. Esterházy Antal, Pál nádor testvéröcscsének, gr. Esterházy Ferencznek s gr. Thököly Katalinnak (Thököly Imre fejedelem nővérének) legidó'sb fiok. Ekkor kir. kapitány, később ezredes, főispán, majd kurucz tábornok.