Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

100 176. 177. 178. 179. 180. 181. 182. 183. KÖSZEGHY PÁL. Már konyhán az ebéd elkészült azalatt. Esnék is talán már ízint az jó falat: Mert már délrűl égen az nap is elhaladt, Csaknem fele-útján nyugtának leszaladt. Eöladatá konyhamester az étkeket, Asztalnok elraká rendben az mellyeket, Az szakács megadta kiknek jó ízeket, — Kívánva kívánnál enni csak illyeket. Jó móddal az levest főzte s készítette. Gyenge tyúkíiait abban vegyítette S töltött borjúhússal aztat bővítette. Tál szélit sokféle ízzel szépítette. Sok apró madárka, gyenge borjúmájjal, Fiatal tehéntölgy s lépe rántva vajjal, Számtalan borsófánk lepte mintegy rajjal, Jól járna, ki férne hozzá éhűlt szájjal! Az puha tehénhúst megpetrezselymezte Zöldjével, de bőven meg is gyökerezte, — Benne forrván az bors, fölül gyömbérezte, Kóstolván, mondhatnád, hogy jól megízeztc Egy torta-pástétom azt mindjárt követte, Melynek az fedelét ott a ki levette, Kedves jó illatát orra érezhette, S válogatva abbúl falatját vehette. Borjúhúst csigákkal elvegyített melyben, Rákok, tyúkíiak is öszvefőttek ebben; Ha eszed, véled: jársz rozmaringos kertben, Ugyan mintegy frissít jó ízi az kedvben. Egy tálban ez után egy pár tyúk tétetett, Kikre vékony tészta gyengén metéltetett, Halomban mindkettő azzal temettetett, Bő sáfránynyal íze s leve megfestetett.