Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

KŐSZEGHY TÁL. 160. Az abroszon látszott egy kert jelensége S abban labyrinthus bolygó kereksége; Bolygott is az melyben sokak eszessége, Lévén az Gróf iránt sokféle kétsége. 161. Kételkedtek benne: látni mellyiket gyütt? Eltitkolt szándéka s kedve mellyikre üt? Billeget szívére mellyik személye süt? S mellyikkel kívánna élni s halni együtt? 162. Voltak az Grófnénak mert két szép ágai, Mint ékes lilium fiatal szálai; Nyíltak is már egynek immár virágai, — Gátolták nyílását de halál horgai. 163. Gróf Drasskovich Pálnak akadt volt kertjében S plántáltatott kedvén fiatal keblében, Volt is foganatja már csemetéjében, Oltván Borislcáját nagyúri nemében. . . 164. De az irigy Párkák ennek kertészségét Hamar megírígylék ily gyönyörűségét, Eletének fonák hamar rövidségét, S elszakaszták ily szép párnak kettősségét. 165. Gróf Erdödy Margit asszony pirossága, Ékes liliumán nyílt fejér hósága így változék s megállt nőni indúlt ága, S hulla hamar reá gyászos tél vadsága. 166. Szép fiatal személy, fínylik sok súgárja, Foly rá dícsíretes sok jóságnak árja; Az Istentűi vagyon jó szerencsét várva, — Bizony szintén kár is, hogy élete árva! 167. Béhúnyva vagyon még az másik virága, Méltóságos anyja gyönyörű szép ága, Kit még semmi baja életnek nem rága, S minden ékességnek főbb helyére hága.