Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 106. Meg nem szűnik ugyan fáklyája égése, Mert van rá szememnek már régen nézése, — De úgy is éltemnek lehet végezése, Személyemnek nem lesz ha nála tetszése. 107. De mivel fáklyája nem áll ollyan tűzbűl, Mely porrá éget s ront mindent természetbűi, Világossága sem öntetett oly mécsbűi, Mely eloltathassák kicsiny lehelléstűi: 108. Nem lehet hát szívem őróla kétségben, Sőt vagyok s lészek is oly jó reménységben: Nem marad sokáig késedelmességben! 109. Méltó is nagy jóért, méltó várakozni, Embernek messziről futni s fáradozni, Leanderként veszély között is habozni,

2 Dolgát csak lehessen kedves végre hozni. 110. Hiszem, Leandernél lesz boldogjabb sorsom: Fénybűi mert nem szűnik én feltett lámpásom, Nagyra nyő s terjed még most oltandó 3 hársom, S megadja Isten, lesz Krisztina én társom!« 111. Atkele Dunákon ily gondolkodással, Egekben bocsátott sok fohászkodással; Vélnéd : ég az Nyúlás 4 sebes lángolással Sokszámú szolgátúl gyulladt piroslással . . .

5 112. Soprony városában jutván, megéjjele; Van az Gróf orczáján hol nagy vígság jele, Az vendégfogadó nagy örömmel tele; S kiki másnap frissen jó reggel fölkele. 1 E versszaknak utolsó sora a másolatból kimaradt, és bár utólag pótolni kívántuk volna, — hasztalanúl írtunk érte Varsóba : meg nem kaphattuk. Egyébiránt nem lehet lényeges. 2 Értsd: habokkal küzdeni. 3 Értsd : ojtandó. 4 Mosony-megye felső vidéke. 5 Czélzás Bercsényi udvari szolgáinak s udvari lovas-seregének piros egyenruházatára.