Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 20. Azalatt az üdő folyton foly s csak eljár, Az jószágokban is esten esik az kár; Mert az úr jó gazda légyen s vigyázzon bár: De honnét most elment, szűnt ott az munka már. 21. A föl s alá való sok járás sem használ, Főként, ha gazdasszony nem maradt az háznál; Lophat ott a farkas az álmos juhásznál, Mert a gondviselő jól ivott most másnál. 22. Ezeket Bercsényi mind jól megfontolván, S régi egyes 1 éltét magában gondolván, Elméjéről minden bús gond eloszolván, Egekre tekinte, szívében így szólván: 23. »Deliberatum est; meg kell ennek lenni, Ideje is társot már magamnak venni. Istenem! de váljon hol kell szert rá tenni ? . . . Illik mert az jóért messze is elmenni.« 24. Midőn azért az Gróf ilykép gondolkodók, Szívbűi az Istenhez égben fohászkodék. Mennybűi a szívére válasz bocsátkodék, Mintegy elájúlva mellyen álmélkodék : 25. »Menj el csak, nem messze vagyon — úgymond — egy kép. Kinek főtől talpig minden termete ép, S olly asszony, kit tisztel mint Diánnát sok nép, Lakóhelye ennek az Dunákon túl: Vép.«

2 26. Ezeket az Gróf Úr hallgatván fülelve, S lévén az Istenhez szíve felemelve, Mintegy mély álombúi újhodék, fölkelve Mondván, hogy lovai legyenek nyergelve! 27. Legyenek nyergelve, mert majd útra mégyen, Kegyes Diánnának hogy udvarlást tégyen, Áldást, s nem útálást az kitűl is végyen, S adja Isten, holtig hogy ő társa légyen! 1 Egyedüli, magános. 2 Gr. Csáky Krisztina Vas-vármegyei kastélya. »Az Dunákon« alatt az érsek-újvári, az öreg és a mosonyi Duna értendők.