Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 28. Társa légyen ? . . . Bezzeg, megvan az kívánság, De ki viszi végben, hogy ez nagy Asszonyság Hozzája hajoljon? Az ily nagy méltóság. Kinek minden dolga bölcsesség s okosság. 29. Ki viszi végben ? Mert csak magának menni, S hír nélkül s hertelen nála béj elenni, Titkos szándékárúi ott jelentést tenni Nem illik, ne kezdjen hogy ítílíst venni. 30. Bátorítja ugyan Cupido s bíztatja, Mondván, hogy annak is szívit lángoltatja, Titkon őhozzája^égen gyújtogatja, — De ezt az Gróf Úr csak hallja, s nem tudhatja. 31. Jóllehet volt nála egykor követségben Szombatban, s Pozsomban udvarlott más végben, Harmadszor is szólít s vólt véle szemben Bécsben, S látta mindenütt az szokott kegyességben. . . . 32. Szíve mint dobogott, érzette magában: Amannak nem látott de szívhajlékában ; Mit gondolt, ki tudja ? tartotta magában Akkor, mert szemérem szállt s vólt ajakában. 33. Csak odarohanni hát nem bátorságos Másként is, a személy minthogy méltóságos, Hol nem lesz az ember ha udvariságos, Félő, — dolga lészen megútált s csúfságos! 34. Meg köll hát elsőben az útat jól nyesni, Nehéz várással is oly üdőt rá lesni, S oly követet ahhoz találni s keresni, Ki által kedvében lehessen beesni. 35. De illy ember váljon holott születtetett ? Erdemlene bizony nesztori életet Kinek az Gróf illyen titkot jelenthetett, S kiben bizodalmat s ily hitelt vethetett. Thaly Kálmán: Borcsényi házassága. 6