Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 53. Hátramaradt volt még fele e summának, Mely jutott egekben nyugvó Krisztinának, Most pedig méhébűl nőtt két virágának : Gróf Bercsényi Laczkó és a Zsuzsánkának.

1 54. Azért a dolognak most is módját látván, Más meg ne előzze, azt is meggondolván, Ilyre az fiscus is mert vagyon vigyázván, Fölkél: azon éjjel még postára kapván. 55. Földet elfogta volt rémítő sötétség, Csak egy kis szikra is az egeken nem ég, Másnak ilykor járni volna nagy veszettség : De az kemény szívnek az ily mind könnyűség 56. Ég posta kezében szövétnek lobogva, Vágtat elül lova, nagy szíve-dobogva; Lép az Úr alatt is a ló tántorogva, Lábai sok helyen sárban tébolyogva. 57. Vagyon az fáklyának sűrűn szikrálása, Utánok mindenütt szurkos lángolása — Phaétonnak ha volt ilyen utazása, Égen szekeréből hogy volt fordulása. 58. Magas Fátra alját jó hajnalban érték, Tetejét az kelő nappal együtt mérték, Szolgák az Gróf Úrral az hol Istent kérték, Áldván, az éj-veszélyt, hogy épen eltérték.

2 59. Fenyves Liptóságon másnap által-ére, Szepesen, Sároson hamar útat mére, Harmadnap tisztektűi Unghvártt szállást kére, Kik nem tudák, meghűlt hogy Uroknak vére. 1 Homonnai gr. Drugeth Györgynek e kir. jóváhagyással megerősített intézkedéséről (1653.) s a később abból eredt pörökrűl 1. bővebben Thaly Kálmán : »A Székesi Gróf Bercsényi-család.« (Kiadja a Magy. Tud. Akadémia), Il-ik köt. 10 — 13, úgy 60. s köv. 11. 2 Értsd : elkerülték.