Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

42 KŐSZEG II Y PÁL. 60. Lett ez sok felföldi szolgáknak tudtára, Siessenek hogy az Gróf Úrhoz Unghvárra; Rá is érének mind ott az vocsorára, De fegyverben lőnek talpon virradtára. 61. Rövid vocsorátúl hol az Úr fölkele, S fúj köztök Argirus álomhozó szele, S azzal minden ember hamar el is tele, Hányódván az szemnek alra az fedele. 62. Az Úrnak szállását porkoláb kulcsokkal Tisztelte 1 s megterhelt egy szeget azokkal, De mindazonáltal oly szándékkal s okkal: Szabadon bírhasson hogy másnap azokkal. 63. Az okos practica viszen sokat végben! Az Gróf a kulcsokat már vette kezében, Noha még ugyan-volt csendes fekvésében, De mit kelljen tenni, tudta elméjében. 64. Más napon porkoláb az Gróf szállására Béköszön s tekint az kulcsok állására, Nem látja; szemléli egyik szegrűl másra Szeme, de mindenütt talál hibálásra. 65. Gondolja: részeg volt, talán elvesztette? Nem vesztette; lehet hogy másüvé tette ; Nem tette; mert tudja, hová függesztette .... Titkos mosolygással ezt a Gróf nevette. 66. Megszólítván, mondja: kulcsokon ne búsúlj, Gondolkodásodban azokért meg ne fúlj! Hittel és hívséggel csak te hozzám járúlj, S idegenségeddel tőlem el ne fajúlj! 67. Lesz jobb dolgod, mint volt, hidd el, ez tisztedben, Nem bánt senki s meg nem bont böcsűlletedben, — Csak légy igaz és hív kötelességedben, Az míg élsz, maradj meg ez emberségedben. 1 A várakban szokás volt a kapukulcsokat estve, kapuzárat után, a várúrnak vagy parancsnoknak tiszteletből átadni.